A grúz (kartvel) törzsek már a Kr.e. III-II. évezredben a Kaukázuson túli területen éltek. A III-IV. században közöttük is elterjedt, s államvallássá lett a kereszténység. A Grúzia területén létrejött különböző államalakulatokból a XI-XII. században centralizált monarchia alakult a Bagratidák vezetésével. A tatárdúlást, majd Timur Lenk hódítását követően a XV. század végén az ország vazallus királyságokra esett szét, s a XVI-XVIII. században a Kaukázus meghódítására törő Irán és Törökország vetélkedésének terepévé vált. A küzdelembe bekapcsolódott Oroszország is, amely először 1801-ben Kelet-Grúziát, majd 1803-tól - több orosz-iráni háború következményeként Nyugat-Grúziát is fennhatósága alá vonta. A cári Oroszország összeomlását követően 1918. május 26-án kikiáltották a független Grúz Demokratikus Köztársaságot. Három évvel később egy felkelés nyomán a bolsevikok megszerezték a hatalmat, s 1921 elején kikiáltották a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaságot, majd 1922 végén csatlakozott a Szovjetunióhoz. 1936-tól önálló szovjet köztársaság volt. Az 1980-as évek végén Tbiliszi az elsők között jelentette be, hogy külön akar válni a Szovjetuniótól. Az 1990. október-novemberi parlamenti választások nyomán a Kerekasztal-Szabad Grúzia ellenzéki koalíció került többségbe, megszerezve a szavazatok 64 százalékát. Az új parlament az 1991. márciusi referendum eredményét megerősítve 1991. április 9-én határozatot hozott a köztársaság függetlenségéről. Az 1995. augusztus 24-én elfogadott alkotmány Grúziát elnöki köztársasággá nyilvánította.
