Két nappal azután, hogy III. Napóleon császár Sedannál elveszíti koronáját és szabadságát, Jules Favre és León Gambetta republikánus vezetők kikiáltják Párizsban a III. Köztársaságot. Az ideiglenesen megalakított "nemzeti védelem kormányában" Gambetta a belügyminiszteri tisztséget veszi át, Favre pedig a külügyminisztériumot vezeti. A kormány a következő hónapokban megszervezi a népi háborút a Franciaországban előrenyomuló porosz-német csapatok ellen. Gambetta, aki a körülvett Párizst léghajón hagyja el, a következő hetekben vidéken fegyverzi fel a népet ("Levée en masse"). Franctireur-kötelékek (felfegyverzett civilek) alakulnak a reguláris csapatok megerősítésére. A főleg Dél-Franciaországban toborzott felmentő sereg figyelemre méltó katonai sikereket ér el. Az újonnan felállított Loire-hadsereg októberben és novemberben Orléans és Coulmiers mellett porosz csapatokat győz le. Dijon környékén a segítségül hívott Garibaldi (1860) veszélyezteti a porosz utánpótlást. Az új francia északi hadsereg előrenyomulása Amiens-nél, Bapaumenél és St. Quentinnél a körülzárt Párizs mentesítésére mégis kudarcba fullad. 1870-1871 fordulójára a vereség véglegessé válik. A felmentő sereget leverik, és részben kiszorítják a svájci határra. 1871. I. 28-án Párizs leteszi a fegyvert és Jules Favre aláírja a fegyverszünetet, amit V. 10-én a frankfurti békeszerződés követ.
