Kilencezer náci ment Dél-Amerikába a világháború után
Német ügyészek Brazíliában és Chilében jutottak hozzá olyan bizalmas iratokhoz, amelyekből először sikerült pontosan megállapítani a kontinensre menekült nácik számát. A dokumentumok szerint mintegy kilencezer háborús bűnös: horvátok, ukránok, oroszok és nyugat-európaiak szöktek a tengerentúlra, ők mindannyian valamilyen módon segítették a náci háborús gépezet működését.
A legtöbben ? mintegy ötezer személy ? Argentínába mentek, 1500 és 2000 közé teszik azok számát, akik Brazíliát választották, 500-1000 fő távozott Chilébe, a többiek pedig Paraguayba és Uruguayba. Korábban igen széles skálán mozgott azok köre, akikről úgy tartották, hogy Dél-Amerikában találtak menedéket országuk igazságszolgáltatása elől: a konzervatív becslés ötezerre, míg a merészebb 300 ezerre tette számukat.
A dokumentumokból az is kiderül, hogy Juan Peron argentin elnök 10 ezer útlevelet adott az egykori náci háborús bűnösöket védő szervezetnek, az ODESSA-nak. Az iratokba betekintést nyerő egyik német történész, Kurt Schrimm elmondta: a "fülest" egy történésznőtől kapta, aki fontos információkat árult el több háborús bűnösről is, köztük Adolf Eichmannról, Josef Mengeléről és a treblinkai haláltábor parancsnokáról, Franz Stanglról.
A történészek reményei szerint élő háborús bűnösre utaló nyomok is előkerülhetnek, de olyan nácikat is keresnek, akik a rövid dél-amerikai kitérő után visszatértek az anyaországba. "Minden egyes eltelt nap után egyre kisebb az esélyünk erre, de nem akarom azt mondani az embereknek, hogy nem próbáltuk meg" ? így Schrimm.
Különös figyelem övezi az ún. patkányutakat, amelyek vatikáni dokumentumokkal biztosították a mintegy 800 háborús bűnös menekülési útvonalát a háború dúlta Európából. Dél-Amerika igazi paradicsom volt a nácik számára, mivel számos országban szélsőjobboldali rezsim volt hatalmon, az odaérkezőknek pedig nem kellett kellemetlen, a személyazonosságukat firtató kérdésekkel szembesülniük.