A Nagy-Britannia ellen 1839 óta folytatott ópiumháborút lezáró nankingi szerződéssel megkezdődik Kínának az európai hatalmak általi kifosztása. A "Mennyei Birodalom" kötelezi magát, hogy lemond Hongkongról, öt kikötőt megnyit a brit kereskedelem előtt, egy kiegészítő szerződésben pedig elismeri a legnagyobb kedvezmény elvét Nagy-Britannia számára, amivel utóbbi mindazon előjogok birtokába jut, amelyet más államok élveznek. A háború közvetlen kiváltó okának a brit hajókon Kínába szállított indiai ópium mennyiségének rendkívüli növekedése tekinthető. Az ópium importjára a britek más, hasonlóan jövedelmező áruk hiányában szorultak rá. A kábítószer nem csupán a kínai lakosság egészségét károsította, de az ezüstben követelt fizetés következtében a kínai pénzügyek is szétzilálódtak. Tao-kuang császár 1839-ben betiltotta az ópiumkereskedelmet. Császári biztosként Kantonba érkezett Lin Cohszü főtisztviselő, aki 20 000 láda, azaz körülbelül 1000 tonna - brit kereskedők tulajdonában lévő - ópiumot semmisítetett meg. Az intézkedésre a britek háborúval feleltek. Nézetük szerint, ha eltűrik a kínai eljárást, az a kelet-ázsiai angol kereskedelmet károsítaná, egy sikeres katonai fellépés viszont további kikötőket nyitna meg áruik előtt. A három évig tartó háború során a brit flotta a dél-kínai tengerpart több városát elpusztította. Bebizonyosodott, hogy a fegyverek technikai fejlettsége tekintetében Kína az európaiak mögött áll. A nankingi békekötésben a britek elérték céljaikat: megszerezték Hongkongot, a kereskedelmet sikerült kiterjeszteni az addig monopolhelyzetben lévő Kantonra, Kína 21 millió mexikói dollár értékű háborús kártérítés kifizetésére kényszerült.
