Halála előtt nem sokkal John F. Kennedy amerikai elnök felvetette szovjet kollégájának, Nyikita Hruscsovnak, hogy mérjenek megelőző csapást a Lop Nor-i nukleáris kutatóközpontra. Annak ellenére, hogy Hruscsovot is meglepte Mao közönye a nukleáris háború következményeit illetően, a szovjet pártfőtitkár nem mutatott különösebb érdeklődést Kennedy merész ötlete iránt.
1964. október 24-én Kína felrobbantotta első kísérleti atombombáját Lop Nornál. A Kennedy helyébe lépő Lyndon B. Johnson a központ elpusztítását fontolgatta, de a hadsereg parancsnokai arra figyelmeztették a demokrata elnököt, hogy ezt csak nukleáris csapással lehetne kivitelezni. Johnson ekkor úgy döntött, hogy inkább feltartóztatja (containment) Pekinget.
Johnson úgy kalkulált, hogy egy atomfegyverrel rendelkező Kína fegyverkezést indíthat el az ázsiai térségben, s visszafordíthatatlanná tenné a nukleáris proliferációt ? csak éppen nem Washington szövetségesei ? Ausztrália, Dél-Korea, Tajvan, Japán ? körében. Ezért kellett egy olyan esemény, amely meggyőzi a térségbeli szövetségeseket, hogy az Egyesült Államok ura a helyzetnek. Így kapóra jött a vietnami háború, ahol az amerikai erők elindították az Operation Rolling Thundert, azaz a Hömpölygő Mennydörgés hadműveletet.
32 amerikai szenátor jelenleg azon fáradozik, hogy olyan határozatot hozzanak, amely a jövőben kizárja az Irán feltartóztatására irányuló akciókat. Azt állítják, hogy egy ilyen lépés nem válna be egy olyan rezsim esetében, amelyet "őrült, messianisztikus célok" vezérelte papok irányítanak, csak Kína esetében, Mao ugyanis tudta, hogy akár 100 millió ember is meghalhat egy nukleáris háborúban. Igaz, a számok Maót sem nagyon érdekelték, mint fogalmazott: a nukleáris holokausztot a szocializmus túlélné, ellentétben az imperializmussal.
Mások arra figyelmeztetnek, hogy az iráni atomtervek ugyanúgy fegyverkezési versenyt válthatnak ki a Közel-Keleten: Egyiptom, Törökország és Szaúd-Arábia is azon lenne, hogy minél hamarabb nukleáris erőre tegyen szert.
