A vizsgált tárgyat még egy 1973-ban lezajlott műtárgycsere-akció során szerezte meg a Néprajzi Múzeum, mivel az akkori időkben nyugati valuta hiányában nem lehetett a műkincspiacról vásárolni. Az intézmény célja az ősi amerikai civilizációkat bemutató állandó kiállítás létrehozása volt, ám nem rendelkeztek hozzá elegendő anyaggal. Így került képbe egy belga és egy amerikai műtárgykereskedő, akiknek 137 óceániai, indonéziai és ázsiai tárgyat adtak 244 afrikaiért, amerikaiért, indonéziaiért és óceániaiért.

A kapottak között volt az a mozaikborítású maszk is, amelyről akkor még vajmi kevés információ állt rendelkezésre, és a származási körülményei sem voltak tisztázottak. Beszerzésekor csupán annyit lehetett róla tudni, hogy mexikói eredetű, az úgynevezett mixtec (mexikói őslakos) kultúra terméke, anyag pedig fa, türkiz és kagyló. A ritkaságnak számító alkotást 1980-ban mutatták be a közönségnek, és 1995-ig volt látható, aztán a múzeum raktárába került.

27 évnyi porosodás után most eljött az idő, hogy újra a kiállítótérben tündököljön.

A természettudományi és muzeológiai vizsgálatok megindítását a múzeum költöztetése és anyagi helyzetének javulása is elősegítette, ám legfőképpen Gyarmati János főmuzeológus szorgalmazta őket. „Arra gyanakodtam, hogy a tárgy hamisítvány; esetleg úgy hamisították, hogy valahonnan régészeti leletekről származó türkizszemcséket szereztek” vélekedett korábban a szakember. Kulcsfontosságúnak tartotta a maszkhoz felhasznált nyersanyagok, a származási hely és a kulturális kontextus minél pontosabb megismerését.

A vizsgálatok oroszlánrésze magyar kutatóhelyeken, így az ELKH Energiatudományi és Természettudományi Kutatóközpontjában, a debreceni Atomkiban és az ELTE Litoszféra Fluidum kutatólaboratóriumában zajlott. Olyan külföldi szervezetek is közreműködtek benne, mint a hamburgi Thünen Institut és a Leideni Egyetem, a kormeghatározást pedig egy lengyel laboratóriumban végezték el. A speciális módszerekkel (XRF- és Raman-spektrum-mérésekkel, elektronmikroszkópos vizsgálatokkal) végzett kutatásra a külföldi média is felfigyelt. Az eredményekről beszámolt a Science Direct weboldala és a Forensic Science International tudományos folyóirata.

A maszk mintavételes vizsgálata

A projekt első fontos kérdése a maszk fájának datálása volt, amelyen türkizberakások találhatók. A maszk szemöldök feletti részéből és a száj alatti mozaikcsempéből is tudtak mintát venni. Az elemzések kimutatták, hogy a Mexikóban is őshonos égerfából készült, és fenyőgyantával rögzítették rá a borítást, mint a hasonló maszkokra általában. Már ez a vizsgálat is bizonyította: eredeti, azték kori darabról van szó. A végérvényes megerősítés azonban a kormeghatározás volt, amely kimutatta:

1492 és 1653 között készült.

A kutatás azonban nem állt meg itt. A maszkot borító különféle berakások kémiai összetételét és a színezékek anyagát is a legkorszerűbb eljárásokkal vizsgálta a Maróti Boglárka (ELKH Energiatudományi Kutatóközpont, Budapest) és a Döncző Boglárka  (Atomki Örökségtudományi Laboratórium, Debrecen) által vezetett csapat. Roncsolásmentes kézi és laboratóriumi XRF (röntgenfluoreszcens) analízist és úgynevezett Raman-méréseket „vetettek be” több mint negyven ponton, továbbá nagy felbontású, pásztázó elektronmikroszkópos felvételek is készültek. Ezek egyértelműen bizonyították, hogy maszkot borító zöld-kékeszöld szemcsék mindegyike valóban türkizből készült, méghozzá olyanból, amely hasonló az Azték Birodalom fővárosában feltárt főtemplom, a Templo Mayor türkizleleteihez.

Arra is sikerült fényt deríteni, hogy a türkizberakásokat szegélyező, világos színű lemezekből álló borítás három különböző anyagból áll. A gyöngyházfényű, fehér-világoszürke lemezek alabástrom, a porózus tojásfehérek anyagkő jelenlétét mutatták ki. A harmadik fajta, világossárga színűeknek teljes bizonyossággal nem lehetett meghatározni az anyagukat, de a Raman-spektrumuk anasztázt sejtet.

A természettudományi elemzéssel párhuzamosan a műkincs muzeológiai és kulturális hátterét is igyekeztek feltárni. Kiderült, hogy a Néprajzi Múzeummal üzletet kötő két műkereskedő két, kísértetiesen hasonló leletegyüttest adott el amerikai, német és belga múzeumoknak ugyanazokban az években. A maszkok mellett számos olyan anyagedény, szandál, ékszerek, gyékényfonat volt, amelyek alapján megállapították, hogy isteneket, ősöket ábrázoló, gyógyítást szolgáló vagy éppen temetkezési csomagokhoz tartoztak. A tárgyegyüttesek funkcióinak meghatározása során nagy segítséget jelentettek azok az azték kódexábrázolások, amelyeken temetési szertartások láthatók. A tárgyegyütteseket megvásároló múzeumok dokumentumaiból az is világossá vált, hogy a leletanyag, akárcsak a Néprajzi Múzeum mozaikmaszkja, olyan barlangokból származik, amelyek a közép-mexikói Puebla és Oaxaca határán terülnek el.

További kutatások, mint a türkiz pontos származásának meghatározása (stronciumizotópos elemzés révén) még váratnak magukra. A becses kincs pedig addig is „üvegkalitkába” zárva pihen a Néprajzi Múzeum Zoom-terében, ahol bárki megtekintheti.

Takáts Fábián

Fotók: a Néprajzi Múzeum jóvoltából