A Herkules villa a Római Birodalom idején, az Aquincumnak nevezett település helyőrségét kiszolgáló egykori táborvárosban épült meg. Ezen a területen éltek és dolgoztak mindazok, akik a katonák igényeit szolgálták ki: kézművesek és kereskedők, szabad polgárok és rabszolgák, rómaiak és betelepültek egyaránt voltak a lakosok között. A légiós táboron belül kaszárnyarendszer működött, ahol a katonák aludtak, a családtagjaik azonban csak a táborvárosban lakhattak.
A Herkules villa egy szép nagy lakóház volt egykoron, amely a II. században épült, de később többször módosítottak rajta. Az átépítések idejéről származnak azok a részben épen maradt mozaikrészletek, amelyeket a látogató manapság is megcsodálhat. A feltárt maradványok három kisebb területre korlátozódnak: az egyiket a modern iskola alatti részbe építették be, ettől pár méterre találhatóak a (feltehetően) több szobából álló épületrész falmaradványai. Ettől pedig kissé távolabb találhatóak a házhoz tartozó fürdő régészeti emlékei. Utóbbiról nem tudjuk, hogy különálló épület volt-e, mint ahogy azt sem, mekkora kert tartozhatott a villához. A lakóház egykori tulajdonosáról, illetve foglakozásáról sincs semmilyen adatunk, de valószínűleg jómódú, tekintélyes polgár lehetett. A régészeti értéket elsősorban az itt feltárt, kiváló állapotú, csodálatos mozaikképek adják.
A kertben egy ókori kőből épített vízvezetékszakasz is megtalálható, hiszen a katonavárosban az élet közműves volt. Ebből a korból tudjuk, hogy léteztek föld feletti, sőt, alatta vezetett csatornák is. Általában forrásvizet vezettek a rendszerekben, amelyet a kivételi helyeknél megszűrték, így a felhasználási helyekre már tiszta folyadékot tudtak bevezetni.
A kertben megmaradt még egy négyzet alakú, nagyjából kétszer kétméteres falmaradvány, ennek funkciójáról viszont csak találgatások vannak. A feltáró régész annak idején egy őrbódé maradványainak vélte.
A IV. századtól már nem éltek a villában, hanem ezen a területen temetkeztek, erre utal a kertben található néhány szarkofág is. Erre az időszakra a lakott részek kezdenek összehúzódni: a táborváros lakóinak nagy része biztonsága érdekében betelepül a légiós táborba, s ezt a területet is már csak temetőként használják.
A legnagyobb ? egykor valószínűleg fogadószobaként, esetleg ebédlőként működő ? helyiségbe belépve a látogatónak a hatalmas mozaikkép tűnik fel. Sajnos ennek jelentős része ma már nem rekonstruálható (a római kori üreges padlófűtés miatt nagy területen beszakadt a padló, így a mozaik részben megsemmisült), de a megmaradt rész így is csodálatos.
Dionüszoszi ünnepséget ábrázol, melyen az egykori művész apró mozaikokból megformálta a bor istenét, valamint a villa névadóját, Héraklészt is. Látható még Ámor, amint egy szőlőfürtöt kínál, egy egész alakos tigris, valamint egy szőlőprés is. A kép szegélyezéseként pedig körben elhelyezett geometriai ábrákat találhatunk.
A szoba bejáratának helyét tudjuk, valamint, hogy a falait, és a mennyezetét is freskók borították ? de az nem egyértelmű, milyen módon kapcsolódott a ház többi részéhez. Ebben a helyiségben a látogató még egy kiegészített stukkómaradványt láthat a falon, illetve egy nagyon érdekes makettet, amely bemutatja, hol helyezkedhettek el, mi módon kapcsolódtak egymáshoz a Herkules villa helyiségei.
A kertben mára egy pavilonnal fedett rész alatt találjuk a ház másik feltárt részét. Itt feltételezések szerint több lakóhelyiség fal- és padlómozaik maradványa látható. A régészek feltárták az ókori padlófűtés tárgyi emlékeit, széles csatornáit, tartóoszlopait. Wellner István szerint három helyiség alapjait láthatjuk, bár a választófalak helye ma már nem látható egyértelműen.
A padló mozaikja ? amelynek középső része az Aquincumi Múzeum állandó kiállításának részeként tekinthető meg ? mitológiai jelenetet ábrázolt, amelyben Héraklész feleségét, Déianeirát Nesszos kentaur elrabolja. Az asszony át akart kelni az Euénosz folyón (mely folyónak a megszemélyesítése férfialakban szintén ott látható a képen) és ekkor a kentaur szemet vetett a rá, megpróbálta elrabolni, ezért Héraklész lenyilazta. A haldokló Nesszos azt mondja a feleségnek, hogy ha felfogja a vérét, azzal ura hűségét tudja majd biztosítani a saját maga számára. Később, mikor féltékenység tör rá Déianeirára, egy köpenyt átitat a kentaur vérével és elküldi Héraklésznek, hogy az hű maradjon hozzá. A félisten magára ölti a ruhadarabot, s ekkor beteljesedik Nesszos kentaur bosszúja, ugyanis annyira égeti Héraklészt, hogy ő inkább önként a máglyahalál választja. Mindkét helyiség mozaikjának a témaválasztásával (hiszen a Severus korban kerül előtérbe a Héraklész kultusz) a villa tulajdonosa a császár felé való lojalitását igyekezett kifejezni.
A harmadik fedett hely a fürdő romjait takarja. A földön lévő mozaik egy birkózó jelenetet ábrázol (ami divatos témaválasztás volt a fürdők esetében), egy pálmaág képével kiegészítve. A mozaikkal díszített rész valószínűleg az öltözőhelyiség lehetett. Néhány méterre tőle szintén faltöredékek láthatók, amelyek a fürdőhöz tartozhattak, bár pontosan nem tudjuk, egykor milyen célú építmény falai voltak. Ebben a helyiségben állították ki ? mint ebből a korból származó régészeti leletet ? egy, a környékről idekerült, kőből faragott tógás alak torzó szobrát is.
Bár nagyon sok tekintetben a régészek, muzeológusok csak feltevésekre hagyatkozhatnak a Herkules villával kapcsolatban, a feltárt mozaikképek még csonka mivoltukban is lenyűgözik a látogatókat. Ebben a zöldellő kertben, Óbuda mai belterületén egykor rómaiak élték mindennapjaikat, sétálgattak a fák alatt, kipihenték fáradalmaikat a fürdőben, és gyönyörködtek az őket a házban körülvevő csodákban.
Az 1958-ban Wellner István által feltárt Herkules villa régészeti munkái 1961-ig tartottak. 1967-ben nyílt meg múzeumként, ahová a belépés ma is ingyenes, nyitva tartása azonban korlátozott, áprilistól októberig vasárnaponként 11 és 1 óra között látogatható. Legalább tízfős csoportoknak azonban máskor is tartanak tárlatvezetést, előzetes bejelentkezés alapján.
Tölgyesi Tibor
