Nem tudunk semmit ? hajtogatja Erzsó, a szakácsné, miközben a kastély udvarán ücsörög, és elvileg az esti böjtös vacsorát készíti. A káposztás béles azonban csak nem akar készülni, a keze helyett ugyanis inkább a szája jár, Pállal, az istállómesterrel egymás szavába vágva bizonygatják, szerintük az a kincs nem is létezik. Folyamatosan egy csapat gyerek ácsorog körülöttük nyomozati jegyzőkönyvvel a kezében, szorgosan jegyzetelve és kérdezősködve, időnként a ceruza végét rágva, jelezve, hogy erősen koncentrálnak az ügy megoldására.
Közben persze a szülőknek sem kellett unatkozniuk. Igaz, hogy az esős idő miatt a park helyett az egyik emeleti teremben rendezték meg a Rekoko névre keresztelt ?divatperformanszot?, ám a látvány még így is különleges élményt jelentett: a fiatal kortárstánc-művészek előadásának felejthetetlen keretet adtak a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóinak kreációi, amelyek leginkább tarka, szürreális, álomkép-szerű jelmezekre hasonlítottak. Akit azonban a modern helyett inkább a régiségek érdekeltek, kényelmesen végigsétálhatott a kastélymúzeum bútortörténeti kiállításán, amely a felnőtteknek is szolgált néhány rejtéllyel: az legalábbis csodálatra méltó, hogy már a középkorban készítettek állítható támlájú széket, hogy a mesterek képesek voltak leheletfinom mintákat kialakítani elefántcsontból vagy épp teknőcpáncélból, vagy, hogy mennyire rafinált lehet egy varródoboz? a némelyik bútorban elrejtett titkos fiókokról már nem is beszélve.
