A múzeum az összesen több mint háromszáz kiállítási tárgyat, így aranyból, ezüstből készült ötvösmunkákat, kerámiákat, textileket felvonultató különleges tárlatra a dél-amerikai ország mellett spanyol és német gyűjteményekből is kölcsönzött műtárgyakat. A szeptember 9-ig látható kiállítás a legátfogóbb tárlat, amelyet ebben a témában Magyarországon valaha rendeztek.
A 16. században, amikor a spanyol hódítók leigázták az inkákat, egy politikailag magas szinten szervezett, központosított birodalom és a hozzá tartozó civilizáció tűnt el a történelem színpadáról. A leigázott, csaknem 1 millió négyzetkilométer nagyságú Inka Birodalom a hódítók érkezése előtt egy hosszú kulturális fejlődési folyamatot betetőző virágkorát élte. Az inkák kiterjesztették a hatalmukat a területen élő népekre, magukat pedig mint "civilizáció megteremtőit" tüntették fel. Hitük szerint velük vette kezdetét a világ és a rend, előttük pedig az emberek egy alacsonyabb fejlettségi szinten éltek.
Ha Machu Picchura, az inkák elfeledett városának tájba illeszkedő harmóniájára, vagy fővárosukra Cuzcóra és magas szintű építészeti megoldásaira, az egész birodalmat behálózó útrendszerükre vagy a rétegzett, számos különleges foglalkozási csoportot magában foglaló társadalmukra, gazdag hit- és hiedelemvilágukra gondolunk, akkor valóban láthatjuk, hogy magas fejlettségi szintet elért civilizációt hoztak létre.
Az inkák azonban nem egy kulturálisan alacsony szintű közegből törtek elő egyfajta civilizációs "üstökösként", hanem inkább "olvasztótégelyei" voltak az őket megelőző, fejlett kultúráknak. Egybegyűjtötték és szintetizálták a meghódított civilizációk eredményeit, ezeket integrálták és ezáltal alapozták meg magát a birodalmat is.
A Szépművészeti Múzeum kiállítása arra vállalkozik, hogy a különböző anyag- és tárgytípusokat, a rajtuk látható hétköznapi és vallási témájú ábrázolásokat a középpontba állítva bemutassa az ősi Peru mintegy háromezer éves kulturális fejlődését, az egymással érintkező és egymást követő kultúrák művészetének tartalmát és megjelenési formáit.
A múzeum nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy korszak széleskörű bemutatása mellett a modern kiállítás-rendezési technikákat felhasználva "élménygazdaggá" tegyék a tárlatot. A kiállítást műtárgyak különleges installációi, kisfilm, továbbá hangzóanyagok teszik gazdagabbá. A nagyszabású tárlat célja, hogy a kiállított műtárgyak és az installációk segítségével egy rejtélyekkel teli, ismeretlen világba kalauzolja a látogatókat. A kiállításba integrált "tapintható tárlat" és a több érzékszervre ható installációs technikák fogyatékkal élők számára is befogadhatóvá teszik a kiállítást.
A kiállítás látogatható: 2007. május 18. - 2007. szeptember 9.
A nagyszabású kiállításoknál megszokott módon a belépőket elővételben is megvásárolhatják az érdeklődők, egyrészt interneten, a www.jegymester.hu és a www.inkak.hu oldalakon, másrészt a múzeumban és mintegy 50 városban, az ismert jegyirodákban.
A kiállítás öt részben, időrendi sorrendben mutatja be az ősi Peru történelmét.
Az első állomás a korai horizont (i.e. 1200-0). Ezt az időszakot bemutató részben a Chavín- ill. Cupisnique-kultúra kerámiái és kőedényei betekintést nyújtanak az Andok vallásainak alapelveibe, amelyek közül számos egészen az inkákig fennmaradt. A természetfölötti lények, melyek kajmán, kígyó, jaguár, sas vagy éppen sólyom attribútumait öltik magukra, jelentős szerepet játszanak magának a vallási kultusznak a létrehozásában, ez pedig számtalan helyen megfigyelhető az ősi Peru egész kulturális fejlődése során, egészen a spanyolok megérkezéséig.
A második szakaszban, a korai átmeneti periódust (i.sz. 0-650) bemutató részben a területenként hangsúlyos különbségekkel rendelkező kultúrák sokszínű képe jelenik meg. Az itt élők az elődeiknél jelentősen kifinomultabb jelképrendszert és technikai eszköztárat hoztak létre. Kiemelkedő textil-, kerámia, és ötvösmunkákat hagytak az utókorra és maradandót alkottak építészetükben is, elég csak a rejtélyes Nazca-vonalakra, vagy a tiahuanacói monumentális kőszobrokra gondolnunk.
A harmadik rész a középső horizontot (i. sz. 650-1000) és benne Huari-kultúrát mutatja be. A Huari Birodalom meghódította a kisebb államokat és egységes politikai és közigazgatási rendszert hozott létre, de számos helyi változata létezett. Jellemzője, hogy számos vallási és ideológiai elemet örökített át a megelőző kultúrákból.
A negyedik rész (i. sz. 1000-1450) a késői átmeneti periódusban a különböző kultúrák közös alapokon nyugvó kölcsönhatásról tanúskodik. A kulturális kapcsolatok különböző vallási jelenségek és kultuszok együttélését eredményezték. E korszak egyik legjelentősebb kultúrája a Chimú, amelyet gazdagon díszített aranytárgyai, halotti maszkjai, fekete kerámiái jellemeznek.
Az ötödik rész a kései horizont (i. sz. 1450-1534) időszakát mutatja be, ahol a sokféleségből az inkák egy szilárd rendszert hoztak létre, amely nem csupán táplálkozik az andoki hagyományokból, hanem egyúttal összegzi is őket. A kiállítás ezen része megmutatja, hogy melyek azok az elemek, amelyek továbbélnek az inkák művészetében, és melyek azok, amelyeket újításként ők maguk alakítottak ki. Ezeket az egyszerűség, a szimmetria és az ezen alapuló geometrikus forma jellemzi. Vallásos hiedelmeiknek részét képezik az ősi istenségek, de megjelennek a saját isteneik is.
