A szombati, első teljes programnap az imádság jegyében telt: ne essen! De esett. A sok szabadtéri műsort felvonultató fesztiválok mindig ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek, de a Vidor- produkciók ezúttal nem maradtak el, csak együtt áztak bőrig a Kossuth téren délután a Lúdas Matyi játszói és nézői, este pedig ugyanitt a zivatar fejezte be a mozizók számára a Made in Hungáriát.
A színházban a Katona József Színház próbált sietve az esti A hős és a csokoládékatona-előadáshoz. A színészek "A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg..." ritmusban szaladtak végig a párbeszédeken, hogy eljussanak minden zenés betétig, kipróbálandó a hangzást. Az ember nem is gondolná, hogy egy új helyszín mennyi apró-cseprő problémát vet fel, ami azonnali megoldást igényel. Például hogy ha az otthoninál eldugottabb helyre kerül a zenekar, akkor a dobos nem látja Kocsis Gergő csokoládékatonát, kezében a bonbonos dobozzal, pedig neki, a dobosnak kell hanghatást keltenie a dobozfedél lecsapódásakor. Az is érdekes kérdés, hogy vajon mi az a halvány, ablak alakú világos fényfolt a bal portál feketéjében, amit sehogyan sem lehet kiiktatni? Több sötétet kér Máté Gábor rendező a nézőtérről, akár egy anti-Goethe.
A kedvezőtlen időjárás miatt egyelőre beszorulnak a színházépületbe azok a gyönyörűen kifestett, rokokó ruhás fiatalok, akik ilyenkor a belváros utcáin szokták szobornak álcázni magukat. A házban is jól mutatnak egyébként, szépen illenek a színészbüfé új bútoraihoz, a fotelek színes párnáihoz. A főtér és környéke azonban nem néptelen a borús ég alatt sem, gitárosok szolgáltatnak konkurenciát a nem messze muzsikáló fúvós ötösnek. Sor kanyarog annál a sátornál, amelyikből cicának-kutyának kifestett büszke kisfiúkkal és kislányokkal jönnek elő a szülők.
Este, míg a Katona József Színház a Shaw-darabbal fokozatosan felmelegíti a közönséget, kint a Kossuth téri nagyszínpadon az Oláh Gipsy Allstars ad koncertet. Senki nem fázik. Van, akit a vérpezsdítő muzsika melegít - karjukon kisgyerekkel is táncolnak az emberek -, más lenge fesztiválozóknak meg kölcsönkardigánt biztosít a színház kedves titkársága.
Az Éjszakai Dumaszínház - amely az érdeklődők sokasodása miatt már régen kinőtte korábbi színterét, a Művész klubot - mindenesetre fedél alá húzódik. A szombaton fellépő Hadházi Lászlónak régi a nexusa a nyíregyháziakkal: a kilencvenes évek közepén ő kommentálta a színház erkélyéről az Ostar-díj átadó ünnepségek felvezető eseményeit. Hadházi műsorával egy időben a Krúdy Kamaraszínpadon a Szkéné Színház és a Picaro Társulat mutatja be A tizennégykarátos autó című produkciót, mivel Rejtő Jenőt a jóisten is a Vidorra teremtette, és akadhattak a nézőtéren olyanok, akik ezt meg is erősítenék. (A többiek meg hallgatnak.)
A vasárnapi ég kegyesebb: kisüt a nap, kivirulnak az utcaszínpadok, akrobaták váltják egymást a tereken, a Vadasparkban a nemrégiben elárvult kiselefánt kint járkál az udvaron. Maguk a nyíregyházi színháziak kicsit megpihennek: vasárnap nem próbálják a Móricz-maratont. Készülő előadásukban Tasnádi István, Forgách András és Pozsgai Zsolt egy-egy egyfelvonásosa szövődik Móricz Zsigmond köré. A színház ezúttal csakis a vendégeké. A Miskolci Nemzeti Színház Botrány az Operában-előadásáé és a szombathelyi Czukor-show-é, amely szellemes, egyben megrázóan bizarr módon, tévés kibeszélő show formájában dolgozza fel Füst Milán Boldogtalanok című tragédiáját.
A nyíregyházi publikum felkészült, vigyázott és elrajtolt, hogy egy héten át vidulva élvezze az életet színházban, koncerten és minden más szóba jöhető helyen.
