Underground kultúra, művészeti határterületek, látványtervezés: többek között ezekről beszélt É. Kiss Piroska látványtervező a Király Tamás életművét bemutató rertrospektív kiállítása kapcsán, amely szeptember 15-ig látható a Ludwig Múzeumban.

Király Tamás a magyar underground művészvilág fontos alakja volt. Részese volt Ön is ennek a közegnek?

A hetvenes évek első felében építész hallgatóként az underground egyik fellegvárában, a Bercsényi Kollégiumban laktam egy legendás jazzklub, a Bercsényi Galéria, a Bercsényi 28–30 folyóirat és a szombati Syrius koncertek helyszínén. A másik központ az FMK volt, ahová szintén gyakran jártunk, de kapcsolatban voltunk a Paál István vezette szegedi JATE Színpad társaságával is. 1976-ban lettem a Kaposvári Csiky Gergely Színház tagja. Az ott kibontakozó színházi kultúra a díszlettervezéshez, a tér használatához és a látványhoz is új módon viszonyult.

Keserü Ilona két évig vett részt ebben, Pauer Gyula és Donáth Péter viszont hosszú évekig voltak meghatározó alkotói a színháznak. Király Tamás kicsit később (a nyolcvanas években) és más alternatív körben vált emblematikus alkotóvá. Ő és a közeli barátai, munkatársai, mint Bachman Gábor, Koppány Gizi vagy Kovács Nóra Budapesten tevékenykedtek, galériaalapításra, filmkészítésre, performanszokra fókuszáltak. Ezzel együtt nem volt olyan nagy kiterjedésű az underground világ, hogy ne tudtak volna az emberek egymásról. Érdeklődéssel figyeltük a többiek munkáit. Legtöbben a kaposvári színház látogatói, tágabb baráti körének tagjai voltak. Bachman egyszer még tervezett is nálunk.

Király Tamás a képzőművészet, a színház, a zene és egyéb művészetek közötti határterületeken alkotott. Egyetemi oktatóként mit tapasztal, milyen mértékben érdeklődnek a mai fiatal művészek, hallgatók a határterületek iránt?

A magyar Képzőművészeti Egyetem Látványtervező Tanszékén vagyok egyetemi tanár. Ha valaki megnézi egyetemünkön az évvégi kipakolást vagy a diplomakiállításokat, akkor azt látja, hogy ma már szinte mindenki feszegeti, átlépi a szűkebben vett területének határait. Sok munkáról nehéz lenne megmondani, hogy melyik tanszékhez tartozik az alkotója. A határterületek kutatásának, az interdiszciplináris alkotómunkának a doktori iskola az ideális terepe, ahol négy éven át, műfaji kötöttségek nélkül mélyülhet el a hallgató egyéni kutatói, alkotói programjában. Több doktori hallgatónk tevékenysége is a színház és a képzőművészet határterületén zajlik. Ez a folyamat a hetvenes években kezdődött, a nyolcvanas években pedig új lendületet vett. Ennek a korszaknak lett meghatározó jelensége, alkotója Király Tamás.

Király Tamás – OUT OF THE BOX / LUDWIG MÚZEUM 2019 / fotó:jozsef.rosta@gmail.com

Mi a koncepciója a Király Tamás életművét bemutató kiállítás látványtervének?

Belépéskor a nagy teremben egy hatalmas kifutón megjelenik Király Tamás minden korszakának, anyaghasználatának egy-egy reprezentatív darabja. Hogy harmonikus egységet alkosson a látvány, az egyes korszakok darabjaiból a fekete, fehér, arany, bronz színskálához tartozókat választottam. Ennek a nagy teremnek a másik vége az utolsó Király Tamás-bemutatót idézi, piros ruháival. A továbbiakban minden terem tematikus: egy-egy önálló divatbemutató, jelmez, akció, program köré szerveződik, mint A hölgy kissé bogaras projekt, a Baltazár Színház jelmezei, a pécsi avagy a berlini divatbemutató darabjai. Ezek a termek eltérő térszervezésűek és különböző hangulatúak. Arra törekedtem, hogy az egykori környezetek másolási kísérlete nélkül teremtsünk „királyi” atmoszférát. Színházi díszlettervezőként bánok a térrel, és gyakorlok vele hatást. Természetesen mindenütt a ruhák lehető leginformatívabb és legattraktívabb megjelenítése volt az elsőszámú szempont. A hátsó termekben a fontos, sőt kihagyhatatlan, de csak töredékesen megmaradt ruhák, kalapok, lábbelik, ékszerek, kiegészítők kaptak helyet.

Király Tamás – OUT OF THE BOX / LUDWIG MÚZEUM 2019 / fotó:jozsef.rosta@gmail.com

A ruhák milyen környezetben jelennek meg a kiállítótérben?

A termek falai feketék, szürkék vagy fehérek. A padlót piros és fekete csíkok hálózzák be. A sávokat a csillagruhák inspirálták, pontosabban az a Szilágyi Lenke-fotó egy Csillagruháról, amely belépéskor a szemközti falon látható. A vonalak összekötik a terek járásait, áthatolva az egyik térből a másikba, de többnyire kijelölnek, elválasztanak berendezett és közlekedő tereket is.

A termekben elhelyezett bő tucatnyi monitor mutatja a Király-bemutatók, akciók, séták, fotózások, készülődések, bulik fotóit és videóit. Elengedhetetlenül fontos látni ezeket, hogy megértsük a társadalmi és személyes környezetet, amelyben Király Tamás működött.

A monitorok anyagát több ezer képből és videóból válogatta, szerkesztette Timár Katalin kurátor, akivel teljes egyetértésben és nagy örömmel dolgoztunk ezen a kiállításon.

A teljes interjú a Ludwig Múzeum blogján olvasható.

A szeptember 15-ig látható kiállításról itt számoltunk be.