Van-e már kedvenc dala Károly hercegnek, hisz nem először léptek fel a Buckingham palotában?
A magyar népzenét régóta ismeri, de a protokoll miatt inkább csak arról esik szó, hogy jól érzeték magukat, és köszönik a zenénket. De mivel már négyszer léptünk fel előttük, biztosan van, ami a szívükhöz nőtt, ráadásul ajándékba megkapták tőlem az Örömzene című lemezünket, s azon van az dal is, amit a tiszaújlaki cigányprímástól, Murzsa Gyulától gyermekkoromban tanultam, a Zöld erdőben de magos.
Honnan ered az ismeretség a királyi családdal?
Több mint tíz éve találkoztunk, a Hungarian magic elnevezésű magyar évad során, melyet a londoni Magyar Kulturális Intézet szervezett. Kiállításokon zenéltünk, ott hallgathattak minket először Károly hercegék. A sikeres évad után a Saint James palotába, egy '56-os emlékműsorra hívták meg a Szalonna bandát az Állami Népi Együttes két táncos párjával, mellettünk Sebestyén Márta és Vásáry Tamás is fellépett. Itt szavalta el Jeremy Irons brit színész Márai Sándor versét, a Mennyből az angyalt. A következő két koncertünk már a magánrezidenciájukon volt: először Camilla asszony, később Károly herceg 60. születésnapján. Most, tíz év után újra hívtak minket a hetvenedikre, amelyet őfelsége II. Erzsébet királynő szervezett a fia tiszteletére. Erre az alkalomra olyan vendégművészeket kértek fel, akikről tudták, hogy Károly szereti őket.
Most kik léptek fel a Szalonna bandával?
A Fricska táncegyüttes tagjai, három fiatal gödöllői srác, akik a 2015-ös Britain's Got Talent nevű tehetségkutatóban nagy sikert arattak a modern mozdulatokkal ötvözött erdélyi cigánytáncukkal. A fiúk gyerekkoruk óta táncolnak hagyományos táncokat, és különböző fesztiválokon már dolgoztunk együtt.
Sokat lépnek fel külföldön. Ez a magyar kultúrát népszerűsítő misszió is.
Arra mindig szükség van. A nagyvilág nem tudja, hogy nálunk létezik élő népművészet. Ismerik Kodály, Bartók, Lajtha László munkásságát, és a cigányzenészek által játszott népies műdalt, de mi nemcsak azt tanuljuk meg, amit Bartókék egy a jelenleginél jóval érintetlenebb népi kultúrából merítettek. Mi a mai napig járunk népzenét gyűjteni Erdélybe, Vajdaságra és Kárpátaljára. Folyamatosan tanulunk, és a hagyományos paraszti kultúrában gyökerező zenét játszunk. Régen a falvakban ezt is cigányzenészek muzsikálták, és a saját kezűleg készített hangszereken játszó pásztoremberek. Mi ezeket a Kárpát-medencében kialakult zenei színeket szeretnénk megmutatni. Valóban rengeteget utazunk. Főállásban a Magyar Állami Népi Együttes kísérő zenekara vagyunk, emellett a Szalonna bandával is fellépünk. Mindkettő misszió. De a legfontosabb az, hogy itthon, a Kárpát-medencében adjuk tovább a tudást, akár itt, a Zeneakadémián, akát valamelyik elszakított nemzetrész falujában, városában.
Kárpátalján már több éve tartanak táncházat, nyári táborokat. Az ukrán-orosz konfliktus hogyan befolyásolja a munkájukat? A fiatalok közül sokan külföldön dolgoznak, vagy elviszik őket katonának. Vannak még a magyar népzene és néptánc iránt érdeklődők?
Egyre többen, és egyre többen kérnek, akarnak élő népzenét olyan falvakban is, ahol ötven éve nem volt ilyesmi. A kárpátaljai mozgalom 20-25 évre tekint vissza. Mi 5-6 éve már nemcsak a gyerektáborra koncentrálunk, hanem a tanárokat is igyekszünk bevonni az oktatásba. Rahótól Ungvárig a pedagógusok régiónként zenekarokat alakítottak, és a gyerekek már tőlük tanulnak. A hétköznapokba is visszacsempésszük a népi kultúrát.
Rengeteg ember vesz részt ebben a munkában: táncegyüttesek dolgoznak, táncházakat szerveznek, de létezik egy mentorprogram is. Az orosz határtól kiinduló konfliktus hatására sajnos az elmúlt 2-3 évben nagyon sokan költöztek Kárpátaljáról külföldre, keresőképes fiatalok, családos emberek. Nehéz helyzet, mert valamiből meg kell élni, de emellett fontos, hogy ne csak az anyagi világra gondoljanak. Kultúra és közösség nélkül nincsen gazdagság, de gazdaság sem. Ha megszűnnek a közösségi alkalmak, és a családtagok reggeltől estig csak dolgoznak, nem beszélgetnek, nem mennek sem irodalmi estre, sem mulatságba, sem színházba, akkor sivárrá válik az életük. Egy idő után kipusztul a lelkükből az, amitől ember az ember. A mi feladatunk, hogy napról napra adjunk impulzusokat. Szervezzünk, tanítsunk és próbáljuk felhívni a figyelmet arra, hogy a megélhetés fontos, de a kultúra megtartó ereje is az.
Kárpátalján kettős, magyar-ukrán állampolgárnak lenni külön nehézség.
Mivel nincsen ukrán-magyar alapszerződés, ahol ezt szabályoznák, senki nem tudja, milyen következménye van annak, ha kettős állampolgárrá lesz. Ez egy óriási gesztus a magyarságnak, de sok olyan ruszin ember is megkapta, aki valamilyen módon kapcsolódik a magyar nemzet kultúrájához. A hegyekben élő ruszinok a mai napig vallják, hogy Rákóczi leghűségesebb katonái, és ők erre büszkék. Ez egy soknemzetiségű régió, ahol nagyon szépen élnek egymás mellett az emberek, ha a politika nem zavarja meg őket. Most nehéz a helyzet. Ki kell tartani, és kapaszkodni, nekünk pedig az a feladatunk, hogy az egységet és a békét hangsúlyozzuk.
Nemrég úgy nyilatkozott, hogy Magyarországon reneszánszát éli a néphagyomány. Ezt bizonyára segítette a Fölszállott a páva című tehetségkutató műsor is.
Amikor először léptünk fel a Fölszállott a pávában még nagyon szkeptikusak voltunk. Úgy gondoltuk, népi kultúrához nem illik a csillogó háttér, a színpadi fények és a versenyeztetés. Aztán az első részben, ahol házigazda zenekar voltunk, azt láttam, hogy barátságok születnek, a versenyzők örültek egymás sikerének. Persze hullottak könnyek is, ha valaki kiesett, de az egész sorozat olyan ismertséget hozott a szakmánknak, amit korábban nem tapasztaltunk. Ausztráliától Uruguayig, amerre jártam, mindenhol arról meséltek nekem, hogy a műsor miatt összejárnak, és együtt nézik a tévében a vetélkedőt. Mennyire örülnek, hogy ennyi tehetséges, tiszta tekintetű magyar fiatal van. Beleszerettek a nézők a műsorba.
Ebben a műfajban azonban az nagyon fontos, hogy figyeljünk a határokra.
Mi nem showbizniszben utazunk: az értékeinket akarjuk megmutatni, a jelenkor feltételei között.
Nem egy szénatetős, vályogtéglás házban filmezzük le például a bemutatott táncokat, mert azok a fiatalok, akik itt fellépnek, már nem parasztházakban élnek. Azt azonban érezni, hogy a tudás honnan, miből táplálkozik. A népi kultúra lelkivilágát kell megmutatni. Ha ez sikerül, akkor ennek a műsornak van jövője.
Ön tanácsadó testületi tagja a népi kultúrát támogató Csoóri Sándor Programnak is.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Csoóri-programon keresztül több milliárd forinttal támogatja a magyar közösségek munkáját Gyimesektől Burgenlandon át a diaszpóráig. Sokan azt hisszük, hogy az óceán túloldalán mindenki dollártengerben fürdik. De nem ez a valóság. Ott is sok embernek kell keményen megküzdeni azért, hogy megtartsa a magyarságát. Argentínában például nagyon szegény fiatalok jöttek hozzám, akik arra gyűjtögették a kevés pénzüket, hogy magyar néptáncot tanuljanak. Ezért javasoltam, hogy nyissunk a magyar diaszpóra felé, vonjuk be őket is a programba. Így lehet valóban egységben kezelni a nemzetet. Úgy látom, hogy ebből mindenkinek jut egy szelet: a kis citera együttesektől a nagy zenekarokig, a határon túli táncegyüttesektől a kis kosárfonó műhelyekig. Ennyi pénzt, mint most, ez a szakma soha nem látott. Óriási felelősség, hogy a megfelelő helyre jusson el a támogatás.
A Hagyományok Házának egyik stúdiójában beszélgetünk most, ahol már készülnek a december 21-i betlehemes műsorra, ami a Művészetek Palotájában lesz. Miben különbözik ez a többi karácsonyi előadástól?
Még sosem vettem részt olyan előadás elkészítésében, amelyhez zeneszerzés és zeneírás is szükséges, ez most ilyen. A Müpában idén a Magyar Állami Népi Együttes az Év együttese. Három előadásra kaptunk felkérést. Októberben mutattuk be Liszt-mozaikokat, most mutatjuk be a Csodaváró betlehemest, és jövő tavaszra tervezzük az Ezerearcú Vajdaság című műsorunkat. Ezt a most készülő, gyerekeknek szóló darabot imádom. Minden dalt, amit megírok, eljátszom Eszterke keresztlányomnak. Ha Eszterke elkezd táncolni vagy dúdolni, akkor a dal marad, ha nem akkor, azonnal törlöm. A műsorban egy óra alatt varázsoljuk el a gyerekeket, felnőtteket. Olyan gazdag a karácsonyi, betlehemes kultúránk, hogy nem könnyű mindent összepréselni egy előadásba. De azon leszünk, hogy a szánkózástól a hóemberépítésig, a hópelyhektől a mézeskalács illatán át a betlehemes történetig minden benne legyen.
