Korábban már beszámoltunk róla, hogy a sakk királynőjét Kasztíliai Izabelláról mintázták . A királynői figura megerősödése a nőtörténészek szerint valamivel előbb kezdődött és párhuzamosan zajlott a királynő politikai-hatalmi felértékelődésével.
A Perzsiában megszületett stratégiai játékban az arab világban az indiaitól eltérően, a vezér, azaz a király figurája uralta a sakktáblát. A középkori Európában azonban ismét a királynő vette át a vezér szerepét. Ez a szerepcsere kiválóan nyomon követhető az Ibériai-félszigeten, ahol a zsidó és a muzulmán kultúra hatása sokáig meghatározó volt, de a középkor alkonyán a királynő kerekedett felül. Kezdetben mindkét koronás sakkfigura lépéseit szigorú korlátok övezték, de a középkor végére, ebben a játszmában Európában a királynő nyert, mozgástere megnőtt, átalakult, csakúgy, mint az egész játék.
|
Marilyn Yalom könyvei
Blood Sisters : The French Revolution in Women's Memory (1993) |
Marilyn Yalom "Birth of the Chess Queen" című könyvében érdekes párhuzamot von a nevezetes sakkfigura szerepének megerősödése és az európai hús-vér királynők hatalmi szerepének gyarapodása között. Yalom állítása szerint az ezredfordulót megelőzően, az i.sz. 980-as években, a vén kontinens nagy részén királynők uralkodtak. Ott, ahol a politikai hatalom örökletes formát öltött, és a királyi udvar megteremtette a központi irányítást, a király felesége, az örökösök anyja, a ház úrnője gyakran aktív és befolyásos tagja volt a politikai-hatalmi játszmáknak.
Európa egyes részein gyakran előfordult, hogy a királynőt a királlyal együtt felszentelték. A sakk szabályainak ismertetése, benne a királynővel, ez idő tájt jelenik meg először az európai írott források között.
Az ezernégyszázas évek végére a királynő új erőtől duzzadó szerepének megjelenése a sakktáblán pedig egybeesett Kasztíliai Izabella politikai hatalmának kiteljesedésével.
