Marketing a
középkorban és a századelőn
Az időszámítást megelőzően a reklám csak kezdetleges formában volt jelen az emberiség kultúrájában.
Mivel a középkorban a lakosság zöme írástudatlan volt, a korabeli marketingben nagy szerep jutott a különböző cégérekkel, szimbólumokkal és a hangos kiabálással való hirdetésnek. De a kiabálás marketingmódszere nem csak a piaci kofákra volt jellemző. A XII. századi Európában elterjedt volt a borkiáltás mestersége is. A borkiáltók jellemzően jól szervezett csoportokban, kiabálva járták a várost, a borból ingyen kóstolót kínálva.
A könyvnyomtatás feltalálása és az írástudás elterjedtebbé válása az írott reklámok térnyerését eredményezte. A mai értelemben vett reklámok a napilapok és különféle folyóiratok megjelenéséhez köthetők.
Az üzleti élet vitaminja
A reklámipar egyik igazi úttörője Thomas J. Barrett volt, akit a márkaépítés szülőatyjának is tartanak. Barrettnek az 1800-as években saját márkája a Pears szappan volt, amit nagy sikerrel árult. Újszerű módszere abból állt, hogy szappanmárkáját népszerű festmények képeire montázsoltatta. A vásárlók az így reklámozott szappant az előkelő, úri életmódhoz kapcsolták. E reklámfogásnak köszönhetően a Pears szappan hamar luxustermékké vált.
A reklámipar igazi fellendülése a 19. század második felében a reklámfelület-vásárlás és bérlés lehetőségének elterjedéséhez köthető, amit reklámipari cégek és reklámügynökségek megjelenése fémjelzett.
Centrum, Aranypók és a Fabulon, a bőre őre
A magyar reklámtörténet fejlődésének kezdetén a hirdetésillusztrációk készítésekor olyannyira nagy hangsúly került a művészi motívumok használatára, hogy azok sokkal inkább képzőművészeti keretbe foglalt hirdetmények voltak, mint művészeti elemekkel illusztrált hirdetések. Az 1910-es évekre a reklámok művészeti alkotásokat utánzó és historizáló jellege háttérbe szorult, helyette egyre inkább a humor lépett előtérbe.
Később, a kommunista diktatúra idején az illetékes elvtársak a kifinomult és díszes stílust a kizsákmányolónak bélyegzett tőkés rendszer előkelősködő stílusával azonosították. Így a korszellem egyszerűbb, közönségesebb reklámok megjelenését igényelte.
A reklámkultúra mélypontjának az 1950-es évek tekinthetők, amikor is a politikai propaganda átszőtte a reklámok világát.
Bár a reklámipari mélypontról a 60-as években történt némi kimozdulás; a Centrum Áruház, és az Aranypók plakátjai a nyugati reklámvilág és a Beatles-lemezborítók kerek betűinek formavilágát utánozták, a hetvenes években a keleti blokkra jellemző kínosan bugyuta szlogenjeit és grafikai megoldásait a szakma ma már az antireklámok iskolapéldáiként emlegetik. Ezek közt kivételt képez a Fabulon testápolócsalád reklámszlogenje a „Fabulon a bőre őre, ezt használja nyakra, főre!” – amely minden idők legsikeresebb magyar reklámszövegének bizonyult. A szlogent Veres Gáborné, a kőbányai gyár propagandafőnöke a reklámtervekről szóló ötletbörze-beszélgetés megnyitóján, témaindító viccnek szánta, és nem gondolta, hogy végül senkinek sem lesz jobb ötlete ennél a szlogennél.
A szlogenhez persze kellett egy jó reklámarc is Pataki Ági személyében. A Fabulon testápoló termékcsalád és reklámja végül óriási sikernek bizonyult, hiszen már az első évben 40 ezer darabot adtak el belőle.
Nyitókép: A Gerbeaud reklámja. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tulajdona.
A teljes cikk a mandadb.hu oldalon olvasható.
