A kísérleti régészet legismertebb vállalkozása a norvég Thor Heyerdahl utazása volt a Kon-Tiki fedélzetén. Heyerdahl szokatlan akciójával azt akarta bizonyítani, hogy a Dél-Amerikában élő őslakosok eljuthattak és kereskedhettek Polinéziával, ezért balsafából hajót épített. A preinka napisten után Kon-Tikinek keresztelt tutaj fedélzetén társaival 101 nap alatt tette meg az utat Perutól Polinéziáig, 4300 tengeri mérföld után 1947. augusztus 7-én kötött ki a Tuamutu-szigeteken. A bátor norvég tudós ezzel azt igazolta, hogy az indiánok képesek lettek volna az út megtételére, azt viszont már nem sikerült bebizonyítania, hogy ezt meg is tették. Noha Heyerdahl eredményeit megcáfolták a későbbi kutatások, a friss genetikai kutatási eredmények hasonlóságokat fedeztek fel a polinéziai szigetlakók és a dél-amerikai indiánok DNS szerkezete között.
Hasonlóan ismert kísérlet volt az első furulya megszólaltatása, amelyet egy óriás keselyű üreges szárnycsontjából faragtak ki. A 35 ezer évesre becsült leletet a Németország déli részén lévő Ach völgy Hohle Fels barlangjában találták. Az ősi furulyát jelenleg a világ legrégebbi hangszereként tartják számon.
A táplálkozástörténetet sem kerülte el a kísérleti archeológia, ugyanis kínai régészek megkísérelték rekonstruálni a történelem első, négyezer éves tésztáját, amelyet a kínai Pompeji, azaz Laila falu területén, a Sárga-folyó medencéjében találtak. Az archeológusok azt feltételezték, hogy az ősi étek alapanyaga a közelben feltárt köles lehetett. Azonban Jin Cseng-Jao archeológus és kollégái kételkedtek a felfedezésben, mondván az nem tartalmazza a tészta rugalmasságát eredményező glutént, ezért megpróbálták elkészíteni a Laila régiójában fellelhető terményből az ételt, de próbálkozásuk kudarcot vallott. Az egyetlen biztos tény az, hogy a történelem első tésztája nem kölestészta volt.
Brit tudósok szokatlan vállalkozása volt egy több ezer éves egyiptomi lábujjprotézis gyakorlati tesztelése a kísérleti régészet módszereivel. 1881-ben a British Museum archeológusa, Greville Chester egy 2600 évesre becsült mesterséges lábujjat talált ásatásai során. Egy hasonló faprotézist 2000-ben is találtak egy egyiptomi pap sírjában, a balzsamozók a kiegészítéssel a túlvilági életre akarták felkészíteni az elhunytat. Jacqueline Finch, a Manchesteri Egyetem kutatója viszont feltételezte, hogy a falábujjak nemcsak halotti díszként, hanem protézisként is szolgálhattak, ezért két nagylábujját vesztett ember segítségével tesztelte a leletek másolatait. Finch feltételezése beigazolódott, felfedezését a rangos brit orvosi szaklap, a Lancet hasábjain publikálta.
A kísérleti régészet forradalmából a francia archeológusok sem maradhattak ki, ők többek között a kőkori lándzsafejeket vetettek alá a hatékonyság próbájának; kovakőpenge-berakásos agancsból készült dárdafejleletek másolatait tesztelték; vizsgálataik során kiderült, hogy a preparált fegyverek kétszer olyan mélyen hatolnak bele az áldozat testébe.
Metin Eren, az Exeteri Egyetem kutatója szintén az őskort vizsgálta, Délkelet-Ázsia vonatkozásában. A brit tudós az úgynevezett 'bambusz-hipotézist' akarta igazolni, amely szerint a térség kőkori lakosai bambuszeszközöket használtak. A vállalkozó kedvű kutató és csapata sikeresen készített éles bambuszkéseket kőeszközök felhasználásával.
Az első eszközök emberi eszközök elméletét is kísérleti régészettel próbálták igazolni, ugyanis 2010-ben egy 3,5 millió éves állati csontot találtak, amelyen karcolások nyomai láthatóak. A kutatók azt feltételezték, hogy amennyiben a maradványon látható sérülések emberféléktől erednek, akkor az emberi eszközhasználat kezdetei is egymillió évvel korábbra keltezhetőek. Azonban néhány szkeptikus antropológus és régész éles kövekkel próbált meg csirke- és bárányhús darabokat lefejteni; az így létrejött karcolások a csonton csak kevéssé hasonlítottak a leleten látható károsodásokhoz, ezért a tudósok úgy vélik, hogy az elváltozások természetes úton jöttek létre. A kutatók eredményeiket a Journal of Archeological Science hasábjain publikálták.
Egy svéd archeológus, Lars Liedgren is a kísérleti régészet módszeréhez nyúlt, amikor az ősi lapp kunyhókat és életmódot kutatta. Liedgren felépített egy számi házikót, amelyet egy ősi viking fejsze másolatával aprított nyírfával fűtött, a gondos svéd archeológus még a tüzelőt is szánon szállította. Pár óra tűzifa aprítás árán az egész kunyhó levegőjét éjjel nappal kellemesen tudta tartani. Noha eleinte nehéz volt elviselni, de a kunyhó belső levegőjének minősége megfelelt az Egyesült Államokban alkalmazott szabályzásnak.
A kísérleti archeológia a marcona északi harcosokat sem kerülte el, ugyanis egy 1957-ben feltárt viking hajó 2007-ben elkészült másával Dániától egészen Dublinig utazott 65 férfi és nő hét hét alatt.
