A Domján Edit emlékét ápoló alapítvány kuratóriuma minden évben kiválaszt egy 40. életévét még be nem töltött, tehetséges vidéki színésznőt, aki alakításaiban méltó módon örökíti tovább Domján Edit szellemiségét. A díjat Kiss Diána Magdolnának Vajda Márta, a kuratórium tagja adta át, és tolmácsolta Urbán Balázs kritikusnak, az alapítvány másik kuratóriumi tagjának laudációját.
A méltatás szerint Kiss Diána Magdolna csaknem tízévnyi független színházi alkotómunka után szerződött Székesfehérvárra – ami nem szokványos váltás a színészi pályán. Igaz, Kiss Diána Magdolna karrierje addig sem volt szokványosnak mondható, hiszen a színházi paletta egymástól lehető legélesebben elütő karakterű produkcióiban vett részt – áll a laudációban.
Pályájának első tíz évében a független színházi szféra egyik legismertebb és legtöbbet foglalkoztatott fiatal színésze volt, aki az egyetemi osztálytársaival létrehozott, jelentékeny előadások sorát készítő HOPPart Társulat produkciói mellett Mundruczó Kornél nemzetközi karriert befutó bemutatóiban is többször szerepelt. Emellett kimagasló vokális képességeinek köszönhetően – amelyek már akkor nyilvánvalóvá váltak, amikor A varázsfuvola egyetemi kamaraváltozatában énekelte Pamina szólamát – zenés színházi produkciókban is rendszeresen fellépett, elsősorban vidéki és határon túli színházakban. A komáromi Csárdáskirálynő Szilviája pályája első nagy szerepei közé tartozott – idézi fel a kritikus.
Mint írja, Székesfehérvárra szerződését követően, az utóbbi hét évben változatos szerepeket kapott, amelyek hol drámai erejére, hol sokszínű karakterteremtő képességére építettek. Ezek között éppúgy voltak összetett, színes főszerepek (így a Kartonpapa Jucija), mint klasszikus karakterfigurák (például A Vágy nevű villamos Irmája). Emellett fontos szerepeket játszott Horváth Csabának a mozgás, a gesztusok nyelvén megszólaló produkcióiban (Halál Thébában; Szentivánéji álom), miközben a színház számított rá a zenés színházi bemutatóiban (Chicago, 56 csepp vér, Fame) is. „Mára elmondható róla, hogy nemigen van olyan műfaj, amelyben ne szerepelt volna, nincs olyan színházi nyelv, amelyben ne lenne járatos, vagy olyan karakter, amely távol állna tőle – minden bizonnyal egyike generációja legsokoldalúbb színészeinek” – írja laudációjában Urbán Balázs.
Domján Edit 1932. december 25-én született, a színművészeti főiskola elvégzését követően Szegedre szerződött, majd pályája üstökösként ívelt felfelé, az egész ország és a szakma kedvencévé vált. Bájával és tehetségével nemcsak a színpadot, de a filmvásznat és tévéképernyőt is meghódította. Többször hangoztatta, hogy nem akar megöregedni, nem éli túl 40. születésnapját. 1972. december 26-án, egy nappal 40. születésnapja után önkezével vetett véget életének. Barátai, kollégái nem akarták, hogy személye feledésbe merüljön, ezért 1992-ben létrehozták a Domján Edit Alapítványt, hogy minden évben kiválasszanak egy 40. életévét be nem töltött tehetséges vidéki színésznőt, aki a díjra érdemes.
Fotó forrása: a Vörösmarty Színház Facebook-oldala
