Bismarck porosz kancellár hatalomra kerülése óta (1862) tarthatatlannak ítélte a porosz-osztrák "kettős vezetést" a Német Szövetség ügyeiben. Ausztria kizárásával akarta fokozatosan megteremteni az egységes Németországot. Meggyőződéssel vallotta, hogy ez csak egy Ausztria ellen folytatott háború útján érhető el. 1866 tavaszán szövetséget kötött Olaszországgal, hogy kétfrontos háborút készítsen elő Ausztria ellen, s 1866 júniusában kiprovokálta a fegyveres konfliktust. A konzervatív osztrák politika, így Ferenc József számára is világos volt, hogy a háború előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz. És kilátásai korántsem voltak olyan rosszak, amilyennek utólag - a súlyos kudarc tükrében - gyakran láttatni szokták.
Július 3-án azonban, a königgrätzi csatában a porosz ütegek tüzében 279 tiszt és tízezer közlegény esett el vagy sebesült meg súlyosan. Ausztria veresége gyors és katasztrofális volt.
A prágai békében (augusztus 23.) Ferenc József, aki nemrég még a legtekintélyesebb német uralkodó volt, lemondott arról, hogy a Német Szövetségben valaha is szerepet játsszék, s ezzel beletörődött abba, hogy Németország Ausztria részvétele nélkül alakuljon egységes állammá ("kisnémet egység"). Bismarck maga is a háború gyors befejezését óhajtotta, miután a Habsburgokat kiszorították Itáliából és a német területekről. Nem tartott igényt egyetlen négyzetméter osztrák földre sem. Beérte azzal, hogy a Habsburg-monarchia elveszítette német hátterét. Fel kellett adni a több évszázad során annyi áldozatot kívánó "nyugati küldetés" eszméjét, el kellett fogadni, hogy a Habsburgok jövője csak egy valóban dunai monarchia létrehozásával biztosítható.
