Egy kádár fia volt, s közlegényként lett katona. Részt vett a francia forradalomban, majd a napóleoni háborúk idején Bonaparte hadvezére volt. Harcolt a jénai, a friedlandi, a szmolenszki, a borogyinói és a lipcsei csatában. Szédületes katonai karriert futott be, alig több mint 15 év alatt közlegényből marsall lett, a marsallbotot 1804-ben nyerte el. A Moszkva mellett vívott csatában oly derekasan küzdött, hogy 1813-ban a moszkvai hercegi címet is megkapta. Napóleon bukása után a Bourbonok oldalára állt, de később visszatért Napóleon táborába, s a waterloo-i csatában ő vezényelte a középhadat. A vesztes ütközet után , 1815 augusztusában a Bourbonok elfogták. "A bátrak legbátrabbika" ("le Brave des braves") a "vörös oroszlán", a "vörös Michel" néven ismert marsallt a francia felsőház 1815. december 6-án halálra ítélte, az ítéletet másnap végrehajtották. Főbelövésének helyén később emlékművet emeltek tiszteletére.
