Hogyan került közel a klasszikus zenéhez, mi inspirálta, hogy zenével foglalkozzon: család, iskola vagy meghatározó zenei élmények?
A családom volt a legnagyobb vonzóerő a zene irányába. Ötödik, legkisebb gyermekként az embernek megadatik, hogy példaként álljanak előtte testvérei, főleg akkor, ha közülük hárman is a zenei pályát választották. Eleinte zeneszerző és zongorista szerettem volna lenni, s csak mindezek mellett kezdtem el a hegedűt édesapámnál, Deák Györgynél. Mindeközben tanúja lehettem három testvérem diplomahangversenyének és mindegyiket csodaként éltem meg. Éreztem, hogy az én utam is a színpadra kell, hogy vezessen, már csak azért is, hogy ott találkozhassam a testvéreimmel. Rengeteget tanultam tanáraimtól, akik segítettek ebben: Sándor Jánostól és Pichner Teri nénitől a középiskolában, majd később Kokas Katalintól kezdő egyetemistaként. Jelenleg Ábrahám Márta osztályában tanulok a Zeneakadémián.
Milyen állomásai, eredményei voltak eddigi zenei tevékenységének?
Szerencsésnek mondhattam magam, mert Szombathelyen kezdhettem el zenei tanulmányaimat, ahol gyakoriak voltak a különböző megmérettetések. Miután a területi versenyeken szép eredményeket értem el, édesapám elérkezettnek látta az időt, hogy országos versenyre küldjön. Így jutottam el az Országos Zathureczky Ede Hegedűversenyre 2003-ban, ahonnan III. díjjal térhettem haza. Később a szombathelyi Bartók Szemináriumon aktív résztvevője lehettem Pauk György tanár úr mesterkurzusának. Ezek után a kamarazenére fektettem a hangsúlyt.
Kikkel játszott együtt és milyen kamarazenei versenyeken, koncerteken szerepelt?
Kamarapartnereimmel - Horváth Alina, Sallai Noémi, Baranyai Barnabás - II. díjat nyertünk a szegedi Országos Kamarazene Versenyen, és a Bartók Szemináriumon Kim Kashkashiantól tanulhattunk. Az egyetemen vezetésemmel megalakult az Attitude Kvartett - tagjai: Rovó Anna Mária, Rádli Ramóna, Szabó Tamás -, mellyel fél év együtt játszás után megnyertük a debreceni Dohnányi Ernő Országos Kamaraverseny Kiemelt Nívódíját és Rektori Különdíját 2014-ben. Ezzel a vonósnégyesünkkel felléphettünk már Svájcban, Takács-Nagy Gábor és Devich Sándor mesterkurzusán és Budapesten, Pauk György mesterkurzusán is. Romániában, Erdélyben adhattunk nyolc koncertet egy hangversenykörút keretén belül: Segesvár, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Árkos, Nagyszeben, Brassó, Bukarest helyszínekkel.
Kik hatottak leginkább Önre a zeneművészetben, milyen stílus, kor, zenei alkotó áll közel a személyiségéhez?
Nem nehéz kitalálni, hogy hozzám a romantika kora áll a legközelebb. A személyiségemet pontosan ugyanazok a stílusjegyek jellemzik, mint ennek a kornak a szellemiségét. Szeretem kifejezni a bennem lévő szélsőségeket, és ehhez számomra a romantika eszközei a legkifejezőbbek. A zeneszerzők közül Bach közel áll a szívemhez, mert egy fentebbi, magasztosabb világot jelenít meg. Nagy csodálója vagyok Schubertnek és Mendelssohnnak, de mindemellett mélységesen tisztelem a nagy elődöket is, akik a bécsi klasszika alapjait tették le. A kortárs zene pedig a lételemem.
Mivel foglalkozik az ösztöndíjas idő alatt, tervezi-e további pályázatokon, versenyeken a részvételt?
Ösztöndíj pályázatom munkaterve szerint kortárs zeneszerzők darabjait régebbi korok zenéje mellé állítom egyfajta összehasonlításképpen. Ehhez együtt fogok működni mai zeneszerzőkkel, akik nekem komponálnak, és kíváncsian várom az eredményt. Ezen kívül tervben vannak mesterkurzusok, nagy koncertlehetőségek. Nem félek attól, mit hoz a jövő, mert mindig van hol alkotni.
Csanda Mária
