Klaus Maria Brandauer és Szabó István közös sikertörténetet írtak és ezért a mai napig hálásak egymásnak: az osztrák Brandauer nemzetközi filmszínészi pályafutása a magyar rendezőlegendának köszönhetően kezdődött el. Első közös filmjük, Klaus Mann azonos című regényének filmadaptációja, a Mephisto (1981) elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat. További filmjeiket, a Redl ezredes (1985) és a Hanussen (1988) című alkotásokat szintén Oscar-díjra jelölték, és mindhárom filmjüket számos más elismeréssel díjazták. 2020-ban bemutatott közös filmjükkel, a Zárójelentés című alkotással ünnepelte őket a bécsi magyar kulturális intézet kerek születésnapjuk alkalmából.
A rendezvényen, amelyen köszöntő beszédet mondott dr. Méhes Márton, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója, olyan személyiségek vettek részt, mint Alexander Nikolai, Bécs második kerületének, Leopoldstadtnak a polgármestere, Andreas Karlaganis, a Burgtheater művészeti igazgató-helyettese, Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország ausztriai nagykövete, Robert Menasse osztrák író, Rudi Roth, Magyarország stájerországi tiszteletbeli konzulja, nagykövetségek és kulturális intézetek, számos osztrák kulturális intézmény és minisztérium képviselői, valamint az osztrák irodalmi és filmszcéna prominens alakjai.
Az eseményen a hirtelen megbetegedett Klaus Maria Brandauer nem tudott részt venni, de köszöntő üzenetet küldött a szervezőknek, a közönségnek és barátjának, Szabó Istvánnak:
„Időről időre megkérdezik tőlem interjúkban, hogy büszke vagyok-e valamire az életemben. Erre mindig egy kicsit nehezen tudok válaszolni, de igazából nagyon örülök, hogy őszintén tudok felelni rá. Van három film, amit Szabó István barátommal közösen készítettünk: a Mephisto, a Redl ezredes és a Hanussen trilógia – ezekre nagyon büszke vagyok. Ez a kijelentés azonban már nem egészen állja meg a helyét, mert készítettünk egy negyedik filmet is közösen, amire ugyanolyan büszke vagyok, mint az első háromra. Kissé meglepő volt majdnem öt évvel ezelőtt, és egyben ajándék is, hogy majdnem három évtized után újra együtt forgathattunk. De csodálatosan működött. Egyszerűen ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Az alapvető kérdésekben való egyetértés varázsa azonnal újra jelen volt. A közös munka nagy öröme és a feltétlen bizalom. Ez nem volt magától értetődő, ezért még hálásabbak voltunk, hogy így alakult. Nagyon szép emlékeim vannak arról az időszakról, beleértve a nagy budapesti premiert is 2020 februárjában. Hogy mi történt utána, azt mindannyian tudjuk. Jött a nagy lezárás, amelynek eleinte ez a csodálatos film is áldozatul esett. És ha ma éppen abból az okból kifolyólag nem lehetek Önökkel, ami a lezáráshoz vezetett, akkor ezt egyszerűen jó ómennek tekintem. Mert még mindig vannak terveink a filmmel kapcsolatban, nevezetesen a film német szinkronizálása és német nyelvű mozibemutatója. Ma Önök is meggyőződhetnek arról, hogy a film mindenképpen érdemes rá.”
A filmvetítést egy beszélgetés követte Szabó István rendezővel, amelynek moderátora Mercedes Echerer osztrák színésznő volt. Szabó István felidézte pályája kezdetét, amikor feltette magának a kérdést, hogy mi teszi különlegessé a film műfaját, hiszen ha ez csak egy koktél egy kis irodalomból, egy kis színházból és egy kis zenéből, akkor még nem nevezhető új művészetnek. Szabó az emberek arcán megjelenő érzelmek kifejezésében ismerte fel a film egyediségét. Csak a filmben lehet közvetlenül megfigyelni az emberi érzelmeket az arcokon (a színészek arcán) a nagy vásznon, és azonosulni a karakterekkel.
Arra a kérdésre, hogy a Zárójelentés című filmben önéletrajzi ihletésű munkát is végzett-e, Szabó azt válaszolta, hogy az egyszerű válasz az lenne, hogy igen, de, tette hozzá, hogy is jönne ő ahhoz, hogy saját generációjának problémáit, történelmi tapasztalatait egyedül magáénak vallja. Magyarországon nincs olyan család az ő korosztályában, amelyet ne érintett volna a második világháború, az ötvenes évek elejének kemény kommunista diktatúrája, 1956 – tette hozzá. A beszélgetésből a jelenlevők számára kiderült, hogy Szabó István filmművészetének titka többek között abban rejlik, hogy általános, nagy témákat mikroszinten is hitelesen tud elmesélni.
A nyitóképen Szabó István filmrendező és Mercedes Echerer osztrák színésznő.
Fotók: Collegium Hungaricum, Bécs
