Korábban a tudósok úgy vélték, hogy a vadászok, vagy egy meteor-becsapódás végzett a gyapjas mamutokkal húszezer évvel ezelőtt. Az eddigi legátfogóbb kutatás viszont arra világít rá, hogy a legutóbbi jégkorszak után a melegedő éghajlat hatására terjedni kezdtek az erdőségek a füves sztyeppék rovására, csökkentve a mamutok életterét.
 |
Mint a Last glacial vegetation of northern Eurasia című cikkben Brian Huntley, a Durhami Egyetem professzora rámutat, Európa hatalmas területein, valamint Észak-Amerikában a füves sztyeppéket felváltották az erdőségek. Ezzel párhuzamosan a korai ember is egyre kifinomultabb vadászati módszereket fejlesztett ki.
"A gyapjas mamutok 14 ezer évvel ezelőtt Szibéria északi részére húzódtak vissza, holott az azt megelőző százezer éves időszak zömében Európa számos részén honosak voltak. Amikor Eurázsia északi részén, Alaszka és Yukon területén a termékeny sztyeppéket a tundra váltotta fel, ez kihatott számos faj életkilátásaira. Különösen megsínylették a változásokat a nagytestű növényevők, olyanok, mint a gyapjas orrszarvú és a gyapjas mamut. A mamutoknak és a megafauna többi képviselőjének rendkívüli módon megnehezült az élelemszerzés" - magyarázta Brian Huntley professzor.
Hozzátette: meggyőződésük, hogy a füves sztyeppék visszaszorulásával kiapadt táplálékforrások játszották a főszerepet a megafauna kihalásában. Brian Huntley kiemelte, hogy a füves sztyeppék területének csökkenése évezredek leforgása alatt hozzájárult a barlangi oroszlán, az óriásszarvas, a barlangi medve kihalásához is. Mint kiemelte, az adott kutatás kimutatta, hogy milyen veszélyeket rejt a jelenkori emlősökre az éghajlatváltozás, amely csökkenti egyes fajok élőhelyeit. "Ez egy modell, ennek révén megismerhetjük, hogy mi történhet az emberi tevékenység kiváltotta gyors klímaváltozás miatt a következő évszázadban" - fogalmazott Brian Huntley.
