Mint a bécsi szecesszió egyik legjelentősebb alakja, Gustav Klimt olyan életművet alkotott, ami a világon a legismertebb osztrák festővé tette. A művész 1862-ben, egy Bécs környéki faluban, hétgyermekes családba született. Apja cseh származású aranyműves volt, a fiatal Gustavot szülei 14 évesen az Osztrák Császári és Királyi Iparművészeti Iskolába íratták be, ahol 1876 és 1883 között folytatta tanulmányait. Az iskola a kontinens első modern polgári intézménye volt. Klimt öccsei szintén ide jártak, Georg szobrász és ötvös lett, jó néhány keretet tervezett fivére festményeihez.
Testvérével, Ernst Klimttel és Franz Matsch-csal közösen vállalták első jelentősebb megbízatásukat, ami a bécsi Kunsthistorisches Museum belső udvarának díszítése volt. Klimt első jelentős művészi kezdeményezése az 1879-ben az öccsével és Matsch-csal megalapított Künstlerkompagnie (Művészkompánia) csoport volt. Részt vettek a Ferenc József trónra lépésének harmincadik évfordulójából rendezett ünnepség dekorációjának elkészítésében, 1880-ban pedig a karlsbadi fürdőház mennyezetének freskóit készítették el. Ezek a munkák már számottevő hírnevet szereztek számukra. Klimt korai alkotásai, mint a Mese vagy az Idill már sokat ígérő tehetségét mutatják, azonban ezek a képek még követték az iskolai képzés által elvárt akadémiai stílust.
Apjának és Ernst öccsének 1892-ben bekövetkezett halála után a festő depresszív hangulatúvá vált, ettől kezdve a család eltartása is rá hárult. Az 1890-es években ismerkedett meg Emilie Flögével és dacára annak, hogy Klimt később más nőkkel is viszonyba került, élete végéig jóban maradtak. Klimt különböző kapcsolataiból legalább 14 gyermek született, de a gyermekek közül csak hármat ismert el hivatalosan: kettő Marie Zimmermanntól és egy Maria Ucickytól (csehül Učicka) született.
Klimt 1893-ban Magyarországon jár, ahol Esterházy Miklós megbízásából elkészítette a tatai várszínház dekorációját. Esterházy Miklós gróf ? aki a színházművészet nagy pártfogója volt ? 1889-ben új, modern színházat építtetett tatai birtokán, a vár mellett. Ezt az ? azóta lebontott ? színházat festette meg Klimt. Maga a festmény elveszett, azonban fennmaradt róla egy fekete-fehér fotográfia a két világháború közötti évekből.
Klimt művészetében 1896-tól átalakulás figyelhető meg, kibontott hajú, kihívó külsejű nőalakok szerepelnek képein a korábbi szemérmes és allegorikus ábrázolásmódtól eltérően. Klimt 1897-ben kilépett a Künstlerhausból és néhány társával megalapította a ?Vereinigung bildender Künstler Österreichs Sezession? nevű egyesületet (?osztrák szecessziós képzőművészek egyesülete?), amelynek 1899-ig a képviselője volt.
1894-ben a bécsi egyetem egy freskósorozatra adott megbízást a festőnek. A képeknek a filozófia, az orvostudomány és az igazságszolgáltatás allegorikus alakjait kellett ábrázolniuk a megbízás szerint. Klimt több évig dolgozott a festményeken, ám amikor bemutatta az elkészült vázlatokat, az egyetem visszavonta a megrendelést és a már kifizetett előleg visszafizetésére kötelezte a festőt. Egy korabeli tiltakozó levélben az alábbi megjegyzés állt a Bécsi Egyetem számára készített képeihez: ?Nem a meztelenség és nem a szabad művészet ellen küzdünk, hanem a csúf művészet ellen." A párizsi világkiállításon ennek ellenére Klimt megkapta a nagydíjat a ?Filozófia" című művéért. Ennek hatására európai hírnévre tett szert.
Életének egyik művészeti csúcspontját a Ludwig van Beethoven tiszteletére rendezett kiállítás jelentette 1902-ben. Klimt monumentális Beethoven-fríze ma ismét eredeti helyén, a Szecesszió Házában csodálható meg. Évekkel később Klimt szorosan együttműködött Josef Hoffmannal a brüsszeli Palais Stoclet megalkotásában, és ezzel megalkotta a szecesszió legismertebb művét.
Gustav Klimt a feltörekvő polgárság festője, amelynek hölgy tagjait valamennyi alkotói fázisában szívesen megörökítette portrék formájában. Adele Bloch-Bauer I. arcképe néhány éve a világ legdrágább képei közé tartozik: a porté egyike volt annak az öt festménynek, amelyet az ausztál-amerikai Maria Altmannak sikerült 2006-ban az ausztrál államtól visszaperelnie. A második háború alatt ugyanis Klimt több képe náci kézbe került. Az előbb említett öt kép történetét a Hölgy aranyban című, idén megjelenő film meséli el, amelyben Helen Mirren alakítja Altmannt. Az elmúlt években több jogos örökös kapta vissza hasonló módon a festményét.
A portrék mellet Klimt egész életében fontos szerepet játszott a grafika. Csupán a képek mennyisége - a 250 festményhez viszonyított 3000 grafika - is bizonyítja ezen alkotási forma jelentőségét Klimt művészetében. Kimagasló színvonalukkal grafikái az egyik legnagyobb művészeti örökséget alkotják.
Klimt 1903-ban körutazást tett Itáliába (Velencébe, Ravennába, Firenzébe), ekkor kezdődött ?arany korszaka". Érdeklődve tanulmányozta Toulouse-Lautrec, Munch, Van Gogh és Matisse művészetét. 1906-ban megalakult az Osztrák Képzőművész Szövetség, amelynek 1912-ben ő lett az elnöke. 1910-ben részt vett a Velencei biennálén, 1911-ben nyolc képével pedig a római Nemzetközi Művészeti Kiállításon, ahol az Élet és a halál című képével első díjat nyert. 1913-ban Münchenben, Budapesten és Mannheimban is volt kiállítása.
Három évtized intenzív munka, számos diadal és viszály után Klimt szélütést kapott, melynek következtében 1918. február 6-án, alig 56 évesen Bécsben hunyt el. Temetésére a Hietzinger Temetőben került sor. Ugyanebben az évben haltak meg szellemileg egyenrangú alkotótársai, mint Oscar Kokoschka, Otto Wagner, Kolo Moser és Egon Schiele, és ez az az év is, ami a Monarchia bukását hozta.
2012-ben, halálának 150. évfordulója alkalmából a világ számos pontján kiállítással emlékeztek meg életművéről. Az osztrák fővárosban a jubileumi emlékév kapcsán első ízben mutatta be teljes, a világon legnagyobb Gustav Klimt-gyűjteményét a Bécsi Múzeum. Életéről több film is készült, 2006-ban, Raoul Ruiz alkotásában John Malkovich játszotta a művészt.
Forrás: MTI, Wikipédia, Múlt-kor történelmi portál, vaskarika.hu
