A nemrég publikált eredményeket sokan máris a szeptember 11-e előtti hírszerzési kudarchoz hasonlítják: az 1941-től elfogott német katonai és rendőrségi üzenetek ugyanis kódolva, de megemlítették a mészárlásokat, deportálásokat, sőt még számszerű statisztikát is kínáltak azokról.
A kódfejtők búvóhelye: Bletchley Park
A Nemzetbiztonsági Ügynökség kriptográfia-történeti részlegének kutatója, Robert Hanyok történész nemrég írt "Eavesdropping on Hell" című jelentésében megemlékezik arról, hogy a brit és amerikai kódfejtők mindvégig sikertelenül próbálták megfejteni a német kommunikáció bizonyos részeit. Az egyik legborzalmasabb jelentést 1943. január 11-én fogták el a kódfejtők, mely a Reinhard-hadművelet során négy haláltáborban (Lublin, Belzec, Sobibor és Treblinka) megölt 1,2 millió zsidó meggyilkolását részletezi. A hírszerzési jelentés szerint: "Az üzenet csak a haláltáborok azonosító kódjait és a számadatokat tartalmazta", így Bletchley Park szakértői nem boldogultak vele.
A desifrírozáshoz persze csak egyetlen kulcs lett volna, mégpedig ha ismerik a Reinhard Heydrichről, az Endlösung szellemi atyjáról elnevezett hadművelet célját és tartalmát, ám ez a terv "ekkor még teljességgel ismeretlen volt" a brit kódfejtők számára is. Feltűnhetett azonban, hogy az üzenet más mint a többi, azt ugyanis a legtitkosabb kategóriába sorolták, és megjelölése szerint: "Teljesen elzárva tartandó. Sosem vihető ki az irodából" volt.
Enigma
A történész által adott elemzésben az ismeretlen hadművelet azonban csak egy része volt a sikertelenségnek: az információ szerencsétlen kezelésében és teljes titkosításában ugyanis komoly szerepe volt a szövetséges oldalon kialakult antiszemitizmusnak is. "Roosevelt elnök és Winston Churchill miniszterelnök gyakran felléptek saját hatáskörükben, hogy csillapítsák az országaikban jelen lévő általános antiszemita közhangulatot. Az azonban máig nem ismert, hogy ez az attitűd mennyiben volt meg a brit kódfejtőkben - akár egyénileg, akár csoportosan-, és mennyiben határozta meg az ott végzett munkájukat" - áll Hanyok jelentésében.
A helyzetet árnyalhatja még az a történész által idézett jelentés is, melyet egy brit tisztviselő írt 1941. szeptember 11-én a Szovjetunióban folytatott német mészárlásokról: "Azt a tényt, hogy a rendőrség megöli az összes kezébe kerülő zsidót, jól meg kell becsüljük. Továbbá ajánlatos lesz a jövőben nem jelenteni ezeket a mészárlásokat, amíg nem utasítanak másként". Mindez így azt sugallja, hogy a kódfejtők ha kaptak is ilyen jelentéseket, akkor azon túl, hogy nem sikerült megfejteni, talán voltak, akik nem is akartak vele boldogulni.
A jelentés csak azért oldozza fel a brit kódfejtőket, mert a német népirtásról ekkor még nem rendelkeztek közvetlen bizonyítékkal. A szerző szerint a szövetséges hírszerzés ugyanis a háború előtt és annak korai éveiben semmit nem tudott a magas szintű náci vezetés terveiről. Ezeket a terveket ugyanis nem továbbították rádión, vagy más, szövetséges jelfogó-állomások által bemérhető csatornákon.
A történészek azonban megosztottak a New York Times-ban is közölt jelentés kapcsán. A washingtoni Holocaust Memorial Museum munkatársa, Peter Black szerint: "még ha a kódfejtők és fordítók meg is fejtették volna mit jelent, katonailag úgysem tudtak volna tenni semmit". A Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ kutatója, Aaron Breitbart szerint ez nem így van, ugyanis így nagyobb nyomás nehezedett volna a szövetségesekre, és 1944-től bombázták volna Auschwitzot és az odavezető vasútvonalakat.
