 |
||
|
Régészek korábban úgy tudták, hogy a neolitikum (újkőkor, más néven csiszolt kőkor) időszakában kvarccal csiszolták a kőbaltákat. Egy amerikai-kínai kutatócsoport az Archaeometry című szaklapban közzétett eredménye szerint azonban a döntően korund alapanyagú baltákat csak a keményebb gyémánttal munkálhatták meg.
A Harvard Egyetemen fizikusai, a BBC-nek nyilatkozó Peter Lu vezetésével négy temetkezési célú, 4500 éves rituális baltát vizsgáltak meg és röntgen-diffrakciós valamint elektron mikropróbás elemzés alapján azonosították az alapanyagul szolgáló kikristályosodott alumínium-oxidot, a gyémánt utáni legbecsesebb drágakőként ismert korundot (más néven rubin vagy zafír).
A korund megmunkálására viszont csakis a természetben fellelhető legkeményebb anyag, a gyémánt alkalmas, melynek keménysége 140-szerese a korundénak.
További kísérleteikkel a fizikusok azt is igazolták, hogy a mai csiszolási technikákkal korántsem lehet olyan simaságot kialakítani, mint a kőkorban használatos szofisztikált módszerrel, mellyel tükörfényesre tudták csiszolni a baltákat.
A kutatás tehát megállapította, hogy a kvarc nem lehetett a kőbalták csiszolásának egyetlen eszköze. A gyémántot - melynek első használatát korábban írott források alapján Indiában az i.e. 500 körülre tették - az eddig feltételezettnél már 2000 évvel korábban használták, Kínában.
