(MTI) - Bertók Gábor, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának régésze elmondta: a lengyeli kultúra a Kr.e. 5000-4300 közötti periódusra tehető, e kultúrkör lelőhelyei Magyarországon, Ausztrián és Szlovákián kívül még Dél-Németországban, valamint Lengyelország legdélibb részében is előfordulnak.
E népesség földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott, de mivel csapadékosabb periódusban élt, amely nem kedvezett a mezőgazdaságnak, a vadászatnak is komoly szerep jutott. A dunántúli népesség kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn az Alfölddel, így a Tokaj környékéről származó obszidián szerszámokat is használtak.
A késő neolitikum időszakából származó körárkok és körülárkolt területek eddig főleg Ausztria, Dél-Németország, Szlovákia területéről voltak ismertek.
"Körároknak inkább azokat a létesítményeket nevezzük, melyek alaprajza valóban a kör vagy legalábbis valamiféle szimmetria felé látszik törekedni, illetve emellett hangsúlyos, sokszor a fő égtájak felé tájolt bejáratokkal, valamint cölöpkerítésekkel rendelkeznek. Valamilyen rituális funkciót tölthettek be, esetleg csillagászati, naptári szerepük lehetett, ugyanakkor a közösség is tarthatta itt az összejöveteleit, az árkoktól és sáncokból következtetve valamiféle védelmi funkció sem kizárt. Elképzelhető, hogy egy ilyen objektum többféle funkciót is betöltött, ahogy az is, hogy az idők folyamán változott a rendeltetése" - magyarázta a régész.
Körülárkolt területnek azokat a létesítményeket nevezik, amelyeknél a szabályosság nem kritérium, a földművek elsődleges funkciója pedig vélhetőleg egy-egy terület megjelölése, lehatárolása, esetlegesen védelme volt.
Magyarországon korábban csupán néhány ilyen építményt fedeztek fel, az elmúlt években azonban az autópálya-építésekhez kapcsolódóan Somogy- és Zala-megyében kerültek elő neolitikus körárkok részletei. Baranyában a Culture 2000 uniós program keretében megvalósított projektnek köszönhetően, valamint 2008-2009-ben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával 14 körárok-rendszert és körülárkolt területet találtak a légi felderítések, illetve az interneten is hozzáférhető műholdfelvételek elemzése során.
Körárok Villánykövesden
"Valószínűleg Magyarország területén is sokkal több ilyen építmény van, mint eddig feltételeztük, most rengeteg került elő. Szemely község határában még 2005 folyamán azonosítottunk egy nagy kiterjedésű körárokrendszert, illetve tőle délebbre egy kisebb méretűt. Az ásatások során megbizonyosodtunk arról, amit a felszíni leletek alapján korábban is sejtettünk: a lelőhely a késő neolitikus lengyeli kultúra időszakára keltezhető. A nagyobb körárokrendszer külső, enyhén hatszöges formájú, 4-5 árokból álló árokcsoportjának mérete 550×400 méter, a legbelső, szabályos körárok átmérője 100 méter. A középső, 200 méteres átmérőjű árkot úgy tűnik, hogy a lelőhely élete során valamikor feltöltötték. Érdekesek a kapuk körüli, félköríves, bástya-szerű alaprajzzal rendelkező árokszerkezetek" - emelte ki Bertók Gábor.
A belső árokból vett minta Kr. e. 4950- 4790 közötti időszakból származik, míg a külsőből vett 4720-4530 közötti periódusra tehető. "Ahogy megyünk kifelé, változik az építmény jellege, s valószínűleg a szerepe is. A feltehetőleg később épült külső kör kapui körül létrehozott árokszerkezetek már az esetleges védelmi szerepre is utalhatnak" - hangsúlyozta a régész.
Akármi is volt a rendeltetése, a Szemely-Hegyes körárok-rendszer a korszak technikai színvonalát tekintve monumentális létesítmény, kialakítása mintegy 15000 köbméternyi föld megmozgatásával járt.
"Egy fontos terület volt, amelyet megjelöltek a 2-4,5 méter mély árkokkal, cölöpkerítésekkel. Ha az objektum valóban kultuszhelynek bizonyul, monumentalitásának oka hasonló lehet, mint mondjuk a kölni dómé: egy közösség a többi ember és valamely égi hatalom felé akarta jelezni elhivatottságát. Mindez persze csupán egy feltevés a sok közül, a hat-hét ezer évvel ezelőtti emberek gondolatvilágának megfejtése írott források nélkül, csupán a régészetileg megfogható nyomok alapján komoly kihívás, hiszen a neolitikus körárkok több évtizedre visszanyúló kutatása is csupán lehetőségekre tudott rávilágítani. Mindezek ellenére is úgy gondoljuk, a további kutatás nem értelmetlen vagy reménytelen, hiszen az emberiség közös kultúrtörténetének izgalmas, de egyelőre homályba burkolózó részét van esélyünk feltárni" - hangoztatta Bertók Gábor.
