Az ún. "tizenöt éves" háború során Erdély a Habsburgok mellé állt. A kezdeti sikerek után azonban a hadiszerencse megfordult, ráadásul Báthory Zsigmond fejedelem lépései végzetesnek bizonyultak. Mindezek Erdély tragikus sorsához vezettek: az országrész a zsoldosok prédájává vált. A hatalmas éhínséget a természeti csapások (sáskajárás, járványok, szárazság) tovább növelték. A lakosság nem tudta a földet művelni. Az események egyik fő szereplője Basta hadvezért volt. Giorgio Basta (1544-1607), a korabeli zsoldos katona felemelkedésének tipikus útját járta be. Pályája atyjáét követte, aki Itáliában és Flandriában szolgálta a császárt. Basta végigharcolta a németalföldi, majd 1597-től a "tizenöt éves háborút", a főhadparancsnok-helyettesi és erdélyi kormányzói tisztségig emelkedve. Javaslata szerint, amelyet I. Rudolf császár felé intézett, szükséges lenne Erdély elnémetesítésére. Ennek ellenére ő sem volt képes a századfordulón az Erdély feletti császári fennhatóság huzamosabb biztosítására Miután Erdélyből kiszorult, váltakozó sikerrel harcolt Bocskai ellen.
