A Petőfi Irodalmi Múzeum frissen megnyílt, Költő lenni vagy nem lenni című állandó kiállításának különlegessége, hogy az életrajz helyett a költő szövegeire épít. Nagy számban vannak jelen a versek, végre. Nagyon friss érzés ugyanis végighaladni ezeken a tereken úgy, hogy folyamatosan ismerős költeményekbe botlunk. Vagy olyan kevéssé ismert Petőfi-versekre csodálkozunk rá, amelyek a költő egy-egy új arcát is láttatni engedik.
Nagyon dinamikussá teszi az egész kiállítást, hogy nincs egy konkrét útvonal, amit a látogatónak végig kell járnia.
A nézőre van bízva a mit és a hogyan. Az, hogy mennyit kíván befogadni a felkínált tudásanyagból és hogy az életműnek mely elemeire kíván fókuszálni. Felfedező kiállításról van szó tehát, ahol szabadon bolyonghatunk. Rácsodálkozhatunk az egyes tárgyakra vagy művészeti alkotásokra, miközben igen erős vizuális élményekkel is gazdagodunk.
A tárgyanyagot tekintve is páratlan kiállításról van szó.
Egyrészt, mert ez az első olyan Petőfi-tárlat, ahol eredeti kéziratokat is megtekinthetünk. Ezek kiállítása rendkívül speciális körülményeket igényel, ráadásul háromhavonta cserélni kell őket, hogy a külső hatások a lehető legkevesebb kárt tegyék a műtárgyakban. Másrészt nemcsak a kéziratokat, hanem a korabeli köteteket és a korszak grafikáit is szemügyre lehet venni. Egy üvegfal mögött ugyanis számos Petőfi-ábrázolással találkozunk. A kiállítás már itt előrevetíti, hogy a relikviák és a szövegek mellett a képzőművészet is dominánsan jelenik majd meg. A korabeli művészeti alkotások, festmények szerepeltetésével lehetőség nyílik Petőfi idejének irodalmi kérdéseit párhuzamba állítani a kor képzőművészeti gondolataival, így érdekes összefüggések válnak láthatóvá. A Róna címet viselő téren például látható Barabási két akvarellje, amelyek hangulatukban, látványukban Petőfi Alföld-verseivel paralellek.
A tárlat nem kronologikus, helyette Petőfi-költészetének főbb kérdéskörei mentén építkezik.
A Kötelék Petőfi társas kapcsolataival foglalkozik. Itt azok a versek kerülnek itt elő, amelyekben a barátság, a bajtársiasság, a meghittség és a szerelem tematizálódik. A Róna című térben a tájverseken van a fókusz. Világossá válik, hogy Petőfi számára a táj nem pusztán ábrázolandó téma, hanem folyton mozgásban levő etnitás, amelyben jelen van a szabadság végtelensége és a haza biztonsága is.
A Petőfi-versekben a természettel való spirituális azonosulás vágya is megjelenik. A látogató hatalmas, félköríves vetített installációban figyelheti meg a konkrét tájelemeket, amelyek aztán absztahálódnak, miközben Petőfi tájversei közül elhangzik számos ismerős és néhány ismeretlen, ám igen szép darab.
A Rémek térben a romantika sötét oldala jelenik meg.
Azok a versek állnak itt a középpontban, amelyekben ismeretlen, földöntúli erők mozgatják a földi szálakat. Apokaliptikus víziók, borzalmas képek, misztikus jelenségek öltenek testet.
Egy szűk, intim tér jelképezi az otthont, ami Petőfi számára a bensőségesség tere. A zsánerekben kétféle otthonkép jelenik meg, a hozott és a szerzett. A falusi származás és a vágyott polgári életforma. Ezeknek a tárgyai láthatók ebben a térben.
Az Áldozat terem az áldozathozatalra és az áldozattá válás fogalmai mentén Petőfi politikai aktivitását boncolgatja olyan verseken keresztül, amelyek a költő a közösséghez és a nemzethez tartozását identifikálják. Petőfi vívódásai, az áldozat terhessége és kötelessége jelenik meg ebben a térben.
Az Erő elnevezésű térben a tettvágy és az erőszak egyszerre van jelen. Megismerjük azt a Petőfit, aki tettekre váltja az elveit. A költő hol a tehetetlenség miatt kiábrándult alkotó, hol erőszakot követelő radikális népfi.
Erősen fragmentált kiállításról van szó, amelyben az egyes elemek organikus szövetet alkotnak.
A témák egyenrangúan szerepelnek egymás mellett, így világossá válik Petőfi sokszínűsége, karakterének ambivalens volta is. A látogató a sokféle mozaikból állíthatja újra össze magának saját Petőfi-képét, ami akár radikálisan eltérhet attól, amit kisiskolásként gondolt a költőről.
Az állandó kiállítás ezt követően időszaki tárlatba lép át, ahol a Petőfi Irodalmi Múzeum korábbi Petőfi-kiállításainak dokumentációja látható.
Ezek a múzeum önreflexióját segítik, a látogató számára pedig világossá válik, hogy a kiállítási rendezési stratégiák az évtizedek alatt hogyan változtak, fejlődtek. Az időszaki tárlat fontos elemét képezik azok a kortárs képzőművészeti alkotások, amelyek az egyes Petőfi-tárlatok emblematikus darabjai voltak. Ezek olykor kifejezetten a múzeum megrendelésére vagy megbízásából készültek el. Olyan csúcsművek szerepelnek itt, mint Kodor Béla A forradalom angyala festménye, Wahorn András Petőfi a Talpramagyart szavalja két mezőszemerei menyecskének műve, Maurer Dóra Zászlónk című akciógrafikája vagy éppen Lakner László Petőfi aláírása.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Költő lenni vagy nem lenni című állandó kiállítása január 14-től látogatható.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
