Tungli M. Klára költőnő elmesélte, hogy Szabó Magdával 1996 és 2005 között váltottak levelet. ?Első megkeresésem az őt 1996 nyarán bemutató portréfilm s természetesen művei szeretete nyomán történt, amikor Sz. M. Akadémikus Asszony épp Brüsszelben tárgyalt, titkárnőjétől (Ecker Nikolettől) kaptam választ. Az írónő 1996. december 14-én datált első géppel írt levelében lelkesen köszönte meg ajándékküldeményemet, egy régi kolozsvári tankönyvet, amelyet a csurgói Csokonai gimnázium amúgy híres könyvtárának kiselejtezett anyagából kimentve őrizgettem addig? ? emlékezett vissza. Tungli M. Klára a hatvanas években középiskolai tanárként dolgozott, ekkor bukkant rá erre a tankönyvre, és tisztában volt ?az írónő régi kiadványok és a latin nyelv iránti rajongásáról?. Hozátette: az ajándék Szabó Magda számára felidézett valamit a ?régi karácsonyok otthoni mézéből?.
Tungli M. Klára a levelezések mellett személyesen is találkozott Szabó Magdával. ?1997 őszén a magyartanárok székesfehérvári konferenciáján a dedikálás néhány percéig találkozhattam vele, de láthattam-hallhattam őt két író-olvasó találkozón Veszprémben is ? ahol lassan harminc éve élek -, az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban 1999. július elején, majd a Művészetek Háza szervezésében 2002-ben a Várban?.
Legszívesebben a 2005-ben történt találkozásra emlékszik vissza, amelyről így mesélt: ?Legkedvesebb találkozásom Szabó Magdával Budapesten történt 2005 könyvhetén, amikor a Károlyi-palotában Lator Lászlóval és a Huszti Péter - Piros Ildikó színész házaspárral együtt felidézte élete fontosabb mozzanatait, és részleteket hallhattunk írásaiból? ? folytatta Tungli M. Klára. ?Akkor dedikálta számomra a frissen megjelent Szüretet és a Merszi, Möszjőt, felismerve bennem a levelek íróját is?.
A költőnő elmesélte azt is, milyen témájú leveleket adományozott a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumnak. ?A levelekben Szabó Magda írt sűrű programjairól, szülei iránti érzelmi kötődéséről, jelezte külföldi útjait ? Párizs, Róma ?, felidézte II. János Pál karizmatikus egyéniségét, de írói terveiről (Tündér Lala, Für Elise 2.) is írt néhány sort. Jólestek elismerő és biztató sorai verseimről (pl. A visszatérőről ), mély együttérzése betegségem idején, megható fohászai értem (is) a Saint Sulpice-ben, hívása, próbáljam meglátogatni. Lapjai, levelei többségét kézzel írta, máig gyönyörködöm egyenletesen szép írásában?. Tungli M. Klára kiemelte: ?Leginkább mégis az a géppel írt levél hatott meg, amelyben kolleginájának nevez, kinek ?beszéde? egyetemi éveit idézi, ?amikor hazaárulásnak számított, ha valaki nem tudott Arany János szavaival élni?. Arra kér, ne szólítsam idegenként, s azt kérdi: ?És nem esküdtünk fel valaha mindketten ugyanarra, hogy őrizzük és tovább fejlesszük a magyar kultúrát, méghozzá legnemesebb anyagunk, a gyermek lelkében, lelkével, valahol egyszerre a földön és ugyanakkor a csillagokra figyelve??.
?A levelek jelenleg a Laczkó Dezső Múzeum Irodalmi Gyűjteményének kézirattárát gazdagítja s a közeljövőben - megfelelő kutatási engedéllyel - kutatható is lesz? ? mesélte az adomány jelenlegi helyzetét ismertetve dr. Pilipkó Erzsébet, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum irodalmi muzeológusa. Hozzátette: ?Egyelőre kiállításba nem került, hiszen az adomány még nagyon friss és feldolgozásra vár, azonban veszprémi vonatkozásait tekintve feltétlenül irodalomtörténeti jelentőséggel bír?.
Tungli M. Klára hivatása szerint középiskolai tanár. Tanított Csurgón, Marcaliban, Kaposváron és a 80-as évektől nyugdíjba vonulásáig Veszprémben. Eddig hat kötete jelent meg, ebből kettő prózai szövegeket tartalmazott. Többek között az Átló a homokon, a Repülj, madár!, a Mi végre? és a Boldog szökés című könyvekkel jelentkezett.
