Rendezőnek és színésznek egyaránt igényes munka volt Nádas Péter Temetés című színművének próbafolyamata a Komáromi Jókai Színházban – mondja Rastislav Ballek rendező. Valamennyi próbán a mű szövegének újabb és újabb rétegeit fedezték fel. Bárdos Judit színművésznő azt meséli, meg kellett tanulniuk nem félni a csendektől. Culka Ottó színművész pedig úgy fogalmaz, hogy meg kellett találniuk a darab lényegéhez vezető helyes utat, ami végül a lélek bugyrain és a színészi mesterség minden csapdáján át egészen az önfelismerésig vezetett.
Rastislav Ballek rendezőnek harminc évvel ezelőtt mesélt Nádas Péter Temetés című színművéről Peter Kováč, a színdarab szlovák fordítója. „Azt mondta, biztosan tetszene nekem. Elolvastam, akkor nem szólított meg különösen, de úgy maradt meg az emlékezetemben, mint valami titokzatos, érthetetlen, provokáló mű. Amikor arról beszélgettünk, hogy mit rendezzek a Komáromi Jókai Színházban, Forgács Miklós dramaturggal felidéztük a harminc évvel ezelőtti rejtélyt, és elhatároztuk, hogy most megfejtjük” – mondja.
Hogy van-e a darabnak története? „Az érzés, hogy nem játszódik előttünk valamilyen történet, inkább felszólítás, hogy a néző helyezze a történetbe saját verzióját. Nagyon szeretem a nézői aktivitásra építő színházat. Amikor magamnak kell ütköztetnem a darabot saját magammal” – árulja el Rastislav Ballek.
„A Temetés próbafolyamata igényes munka volt színész és rendező számára egyaránt. Valamennyi próbán Nádas szövegének újabb és újabb rétegeit fedeztük fel. Ilyenkor a színésznek nagyon tehetségesnek, türelmesnek és dolgosnak kell lennie. Bárdos Judit és Culka Ottó mindennek megfelelnek, művészi kíváncsiságuk óriási. Öröm volt velük dolgozni.”
Bárdos Judit így beszél a darabról: „A Temetésben az idővel kell játszani, a csendekkel. Ezt még tanuljuk. Nádas Péter rengeteg csendet írt a darabba. A színpadi idő gyorsabban telik, mint a reális idő. A nézőt már az elején rá kell vezetni arra, hogy ez egy kicsit más előadás lett” – mondja.
Különleges ez a szöveg, mondja Culka Ottó színművész. „Meg kellett találnunk a lényegéhez vezető helyes utat, ami végül a lélek bugyrain és a színészi mesterség minden csapdáján át egészen az önfelismerésig vezetett. Rengeteg értékes tapasztalattal gazdagodtunk” – magyarázza.
A teljes cikk a Múzsa.sk oldalán olvasható.
Fotók: Dömötör Ede
