Bach utolsó fúgájának elveszett részei a fennmaradt kézirat alapján rekonstruálhatók, ugyanis a szerző a kottába szinte "beprogramozta" a később elkallódott ütemeket. Mi több, valójában ez az elveszett rész, az úgynevezett permutációs mátrix készült el legkorábban.
Ez a kiindulópontja Göncz Zoltán zeneszerző-zenetudós lebilincselő munkájának. Göncz hosszú ideje kutatja Bach zenéjének, elsősorban A fúga művészete című grandiózus ciklusnak a szimbolikáját. Kutatásai során az utolsó, befejezetlen fúgát Göncz rekonstruálta is - ez a változat hallható a könyv CD-mellékletén több más Bach-zenerészlet mellett. A könyv jobbára erre a titokzatos műremekre koncentrál.
A szerző szerint a kéziratok vizsgálata alapján látható, hogy a töredékes tétel különleges formálása lehetővé teszi, hogy a kompozíció darabjait - mint egy Rubik-kocka oldalait - szétszedve és újra a helyükre forgatva kialakuljon a teljes forma. Ezt az izgalmas folyamatot követheti nyomon az olvasó.
"Milyen mélyen és milyen céllal hatolhatott be Bach a komponálás formáját öltő zenei tudomány jóvoltából a világ bölcsességének mélységeibe? Hogyan és hol találhatta meg a Láthatatlan jeleit?" - teszi fel a kérdést napjaink egyik legjelentősebb Bach-kutatója, Christoph Wolff, majd így folytatja: "Minthogy felfogása szerint a zene alapanyaga közvetlen kapcsolatban áll a világmindenség fizikai rendjével, megértette a zene metafizikai dimenzióját is..." A most megjelent könyv Bach zenéjének e mindig is sejtett-érzett, de végletes komplexitásában ritkán tudatosított vonatkozásait kísérli meg kibontani.
