Ezt a Fidelio-opera második - 1806-ban bemutatott - változatához komponálta Beethoven (a Leonóra-nyitányok hagyományos számozása félrevezető). Később, az utolsó változathoz ismét új nyitányt írt (ezt Fidelio-nyitánynak szokás nevezni), valószínűleg azért, mert belátta, hogy a darab a dráma minden fontos mozzanatát előre elmondja - s így voltaképp feleslegessé teszi a szabadítótörténet részletes kifejtését.
Az első félidő második műsorszáma ezúttal Bartók III. zongoraversenye - az a mű, amelyben Bartók félreérthetetlenül utal Beethoven egyik vonósnégyes-tételére. A lassú tétel kezdete az op. 132-es a-moll kvartett lassújának korálszerű énekére emlékeztet: arra a melódiára, amelyet Beethoven a "Felgyógyult beteg hálaénekének" nevezett. A súlyosan beteg Bartók is úgy érezhette magát 1945 nyarán, hogy feltámad számára a remény. A Pásztory Dittának szánt kompozíció további érdekessége, hogy a lassú tétel közepén Bartók által gondosan lejegyzett madár-dallamok is megszólalnak.
Madarak éneke hangzik fel szünet után is: Beethoven VI., "Pastorale" szimfóniájának lassú tételében, igaz, talán nem teljesen pontos ornitológiai hűséggel. A kivételesen nem négy, hanem öt tételből álló műhöz Beethoven alcímeket is adott. Az első ezek szerint "Vidám érzések ébredése falura érkezéskor", ezt követi a madárdalos "Patakparti jelenet". A békés, idilli, hétköznapi képek után "Vidám falusi mulatság" következik, amelyet félbeszakít a természet tombolása, a "Vihar". Az ugyancsak szünet nélkül, attaca kapcsolódó zárótétel pedig hálaének vihar után. A Pastorale-szimfónia - a c-mollal együtt - 1808 december 22-én hangzott el először, érdekes módon akkor még fordított számozással.
A koncert szólistája Ránki Dezső, a karmester Keller András.
