| Brahms B-dúr zongoraversenye és Grieg A-moll zongoraversenye Anda Géza zongorajátékával (a Berlini Filharmonikusok élén Karajannal és Kubelikkel) nem szokványos lemez. A Deutsche Grammophon Legendary Recordings sorozatának legújabb darabja reveláció. Pedig Brhams tízujjas vadromantikája vagy Grieg zongoraversenye nemcsak a zenekritikusok, de a sznob közönség körében is "lesajnált" darabnak számít - az utóbbit Alfred Brendel egyenesen szobalányok muzsikájának nevezte. Anda Géza viszont csodát tesz mindkét művel. |
 |
| Anda Géza a magyar származású, világhírű svájci zongoraművész 1921-ben Budapesten született. Elsősorban Mozart és Bartók műveinek tolmácsolásával ért el sikereket; viszonylag korán, 1976-ban Svájcban hunyt el. Itthon felnőtt egy generáció, amely a nevét sem ismeri- ezért szinte hálával tartozunk a világcégnek, hogy most kitűnő technikai minőségben CD-n is megjelentette az 1964-ben készült felvételeket. Jogosan tehetjük fel a kérdést: mi Anda Géza titka? Az első reakciónk vele kapcsolatban, hogy Anda, aki a budapesti főiskolán Keéri-Szántó és Dohnányi növendéke volt, mi érdekeset tudott tőlük elsajátítani? A válasz egyszerű: az alapokat, melyeket aztán saját maga formált, csiszolt tökélyre. Játékában a lendületesség és a könnyedség párosul, s mintegy éteri hangon szólal meg játéka. Andának senkihez sem hasonlítható varázsa van: olyan hangokat hoz ki mindkét műből, melyek más felvételnél elsikkadnak. Nagy fájdalom, hogy Anda Géza már 55 évesen távozott az élők sorából. |
 |
| Angela Gheorghiu, a Nyugat-Európában élő román szoprán igazolni látszik Solti Görgy előlegezett bizalmát, hiszen még 1995-ben a még ismeretlen, fiatal művészre rábízta Violetta szerepét. A Covent Garden előadását a Decca dupla albumon rögzítette, s máig érvényes a felvétel. Azóta Gheorghiu világsztár lett, férjével Roberto Alagnával, az olasz tenoristával sorra készítettek együtt számos jelentős felvételt az EMI Classicsnál. Főleg Massenet operáival (Werther, Manon) arattak elismerést. Angelának most szinte egy időben nemcsak az EMI, de a Decca hanglemeztársaságnál is megjelent portrélemeze. |
 |
| A Decca CD The Essential, az EMI pedig Díva címmel jelent meg. Mindkettő azt bizonyítja, hogy Gheorghiu nagyon is otthonos a XIX. századi itáliai és francia operarepertoárban, nemcsak remek technikával, de mély átéléssel is énekel. Mindkét felvételen főleg Puccini-, Verdi-, Gounod-, Massenet-, Bellini-áriákat énekel, s a Decca CD-n mindezt megtoldja egy román áriával is. |
