Koncertjeinek a klasszikus zene elkötelezett rajongóinak többségét őrületbe kergető jellegzetessége a jazz, a blues, a cigányzene, a swing, az ír, amerikai, indiai és más népzenék elemeit vegyítő, rendszerint a művek kadenciáit kibővítő, improvizatív rész, amely nem egyszer akár 10 perccel is meghosszabbítja egy hegedűverseny időtartamát. Sokakat sokkol hanyag - rendszerint egy pólót és egy nadrágot felölelő - ruházatával, zavarba ejtően szabad gondolkodásmódjával és energikus színpadi jelenlétével is - a műsorra tűzött darabokat nem egyszer a színpad szélére ülve adja elő, s állandóan változtatja helyét a koncert során is, így igyekezvén a zenekar tagjaival is kapcsolatba kerülni?. Nem ritkán beszélgetésbe elegyedik a közönséggel is, kommentálja előadásmódját, szólóit végigénekli, -fütyüli. Fellépései egyszerre sokkolják és ejtik rabul a koncertlátogatókat, szerezve számára esküdt ellenségeket és rajongó fanatikusokat. Mindez azonban őt a legkevésbé sem foglalkoztatja, célkitűzése ugyanis az, hogy az embereket és a zenét is megszabadítsa az évszázadok során lefektetett, a zene és az ember igazi lényét megfojtó, akadémikus kötöttségektől. Ennek érdekében igyekszik minél többet utazni, s útjai során minél többet befogadni más népek zenei kultúrájából.
Apap személye egyébként nem ismeretlen a hazai zenészek előtt sem, hiszen Vásáry Tamás és Keller András is játszott már együtt az egyesek által "csodagyereknek", mások által "rossz ízlésű bohócnak" titulált muzsikussal. Áprilisi, budapesti fellépése során az Operaház kiváló karmestere, Kovács János által dirigált Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar kíséretében Ligeti, Mozart, Bartók, Enescu és Liszt műveit játszva - s vélhetően a kedélyeket borzolva - enged bepillantást sajátos zenei gondolkodásmódjába.
(2009. április 23. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar; km.: Gilles Apap (hegedű); vez.: Kovács János; Ligeti György: Régi magyar társastáncok; Mozart: G-dúr hegedűverseny, K 216; Bartók: II. rapszódia; Enescu: I. román rapszódia; Liszt: II. magyar rapszódia)
