(MTI) - Az egyetemistáknak szóló Universitas sorozat első 2009-es koncertjén egy olyan hangszer jut főszerephez, amely ugyan fontos a szimfonikus zenekarban, ám szinte sosem kerül előtérbe. Nino Rota, az egyik legismertebb filmzene-komponista nagybőgőversenyében kihasználja a hangszer nagy hangterjedelmét, leginkább a felső regisztereket, mivel a mélyeket a zenekar elnyomná.
A mű felépítése leginkább egy szimfóniához hasonlít, ennek ellenére könnyedebb, játékosabb, mint egy szimfónia, ezt tükrözi a neve: divertimento, ami szórakozást, szórakoztatást jelent.
A hangversenyt Mozart Linzi szimfóniája nyitja, amelyet a zeneszerző egy a Thun grófék linzi házában adandó hangversenyre írt - saját szavai szerint - "hanyatt-homlok". Így állít emléket a Mozart házaspár rövid linzi tartózkodásának. A hangverseny második részében Dvorák VII. szimfóniája csendül fel, amelyet a cseh zeneszerző 1885-ben a Londoni Filharmóniai Társaság felkérésére komponált abból az alkalomból, hogy a társaság egy évvel korábban tiszteletbeli tagjául választotta. A londoni ősbemutatót maga Dvorák vezényelte.
A szólót játszó Nabil Shehata hatévesen először zongorázni tanult, kilenc évesen választotta a nagybőgőt. Számos nemzetközi verseny első díjasa. A Berlini Staatsoperhez 2003-ban Daniel Barenboim szerződtette, egy évvel később a Berlini Filharmonikusokhoz ment nagybőgő szólamvezetőnek. Mára már világszerte ünnepelt nagybőgőművész, 2007-től a Müncheni Színházi és Zeneművészeti Főiskola tanára.
A hangverseny karmestere, Karl-Heinz Steffens klarinétművészként vált világhírűvé, többek között a Frankfurti Opera, valamint a Bajor Rádió zenekarában, a Berlini Filharmonikusoknál játszott.
