Fenyő Ervin elmondta, hogy egy barátjától kapta kölcsön régebben Agatha Fassett könyvét, ennek angol alcíme A zseni leplezetlen arca - Bartók amerikai évei címmel, amely 1960-ban jelent meg magyarul is és a magyar származású zenetanár nyolc beszélgetését tartalmazza Bartók Bélával. Ez a könyv az alapja a műsornak.
Az előadóművész azért állította össze ezt az estet, mert úgy érezte, hogy beszélnie kell a nagy zeneszerzőről. Bartók Béla emberi, morális tartását, méltóságát példaértékűnek és páratlannak tartja a mai világban. Bartók Béla a fasizmus növekvő térhódítása miatt megtiltotta műveinek lejátszását német és olasz rádiókban, fokozatosan fölszámolta német kapcsolatait és a háború kitörése okozta feszültség arra késztette, hogy feleségével, Pásztory Dittával együtt 1940-ben az Egyesült Államokba emigráljon
Amerika rosszul hatott rá, minden erejével visszavágyott - magyarázta Fenyő Ervin. Megemlítette ugyanakkor Bartók budapesti végrendeletét, abban a zeneszerző leírja: a legegyszerűbb temetést akarja és addig utca ne viselje nevét, emléktáblája se legyen, amíg Budapest két nagy tere, a Körönd Hitler, az Oktogon Mussolini nevét viseli.
Agatha Fassett, aki még a budapesti Zeneakadémián Bartók tanítványa volt, 1940 nyarán meghívta a házaspárt vermonti otthonába, és azokban a hónapokban jegyezte le beszélgetéseit a zeneszerzővel. Fenyő Ervin úgy érzi, hogy Fassett megközelíthetetlennek tartotta Bartókot és emberi nagysága feszélyezte az asszonyt.
Fenyő Ervin úgy állította össze a műsort, hogy a szövegeket Bartók zenéje válassza el egymástól. Két hegedűművész, Németh Zsuzsanna és Bánfalvi Béla egyebek között megszólaltatja a II. Hegedűverseny 2. tételének főtémáját, a Menyasszony búcsúztatót, a Katonanótát, a Tót nótát és a Máramarosi táncot. Az esten levetítenek egy amatőrfilmrészletet, amelyben Bartók csontsoványan otthonában zongoráján játssza az Allegro barbaro című művét.
