A gitár már a XIX. századi Magyarországon is népszerű hangszer volt; ironikus leírások szerint "a kor ifjú arisztokratái, úrhölgyei elképzelhetetlenek voltak gitár nélkül". Ez a tény a nyelvújítókat arra késztette, hogy magyar elnevezést találjanak a gitárnak. Miután a gitáron dallamot, meg kíséretet is lehet játszani, mint a zongorán, ezért a gitár magyar nevét a zongora-szóból alakították ki. Így lett a gitár magyar neve: hangora. Míg azonban a zongora (zeng-zong ikerszóból, és az orgona betűiből) közkeletűvé vált, a hangora nem; maradt tehát a gitár.
