Palánkay Klára 1921. június 3-án született Budapesten. Tanulmányait 1938 és 1944 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének szakán végezte Rosti Anna növendékeként, majd Rómában részt vett Manfredo Polvarosi mesterkurzusán. 1944-tól 1970-ig, visszavonulásáig a Magyar Állami Operaház magánénekese volt. Bartók Béla, Erkel Ferenc, Goldmark Károly, Kodály Zoltán hősnőinek ihletett tolmácsolójaként ismerték a mezzoszopránt, akinek nevéhez nagyszerű alakítások fűződtek Verdi, Wagner, Bizet, Muszorgszkij, Saint-Saëns operáiban is. Számos külföldi meghívásnak tett eleget, hangját lemezek, rádiófelvételek őrzik. Az érdemes művészt 1982-ben Bartók Béla Emlékéremmel, 1999-ben Bartók-Pásztory-díjjal tüntették ki. 1995-ben kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét.
A művésznő egy magyar operai aranykor tanúja, főszereplőinek egyike volt. Közeli barátjának számított Oláh Gusztáv, Nádasdy Kálmán, Szvjatoszlav Richter és Tamási Áron. Palánkay Klárát istennőnek, dívának tartották; szórakoztató egyéniségéért, híres szépségéért és hatalmas hangjáért sokan rajongtak. Bartók legendás Juditjaként őrzi az emlékezet egy másik legenda, Székely Mihály Kékszakállúja mellett. Elénekelte a legnagyobb mezzoszoprán-szerepeket: Amnerist, Azucenát, Ulricát, Delilát és Sába királynőjét. Élete végén mindezt úgy mesélte, hogy az ember azt sem tudja, sírjon-e vagy nevessen a történeteken. Az életinterjúban Palánkay Klára beszélt magánéletéről, szerepeiről, partnereiről, riválisairól, ruháiról - mert Budapesten sokáig ő diktálta a divatot -, s eközben megelevenedik a XX. század Magyarországa.
A fényképekkel, dokumentumokkal gazdagon illusztrált kötethez CD-melléklet tartozik, amelyen több mint 70 perces zenei anyag hallható.
