A lila tinta tulajdonosa

Zene

Salgó polcok, büfé eltörött csöve által beázott fal, Ybl Miklós tervezte, ezért műemlékileg védett, ám pormentesnek semmiképp sem nevezhető padló. Szerencsére eleink papírjában még volt anyag, így a kották nagy része sértetlen. Szerzők és címek szerinti rendben szorosan támasztják egymást. Az ember nem ilyen méltatlan állapotúnak képzeli a Magyar Állami Operaház kotta-archívumát, a Bányát.

- Amikor ide beléptem néhány évvel ezelőtt, mindaz, ami most a polcokon van, még dobozok mélyén lapult, és senki nem tudta, hogy melyik mit tartalmaz. Csak sejteni lehetett, hogy több mint 150-160 év kottáit rejtik a dobozok, hiszen a magyar operajátszás még a Pesti Magyar Színházban elkezdődött. A legrégebbi dokumentumok az 1840-es évek végéről származnak, és az akkoriban divatos szerzőik, Donizetti, Rossini, Bellini operáinak anyagai. Rendkívül nagy értéket képvisel Erkel Dózsa Györgyének eredeti szólamanyaga, ami igen jó állapotban maradt meg - mondja Karczag Márton, az archívum gondozója.
 

Ölbe veszem a vastag, súlyos könyvet. Látszik rajta az idő, de szerencsére az a bizonyos vasfog még nem ette meg. Apró bejegyzések a lapokon, melyekről nem tudható, vajon Erkel kezétől származnak-e.

A Miller Luiza (sic!) szereppéldányait nézegetjük. Felfoghatatlan, hogyan tanulta meg Ernst-Kaiser Jozefa a címszerepet, hiszen kottájában az általa énekelt dallamokon és azok szövegén kívül más nincs. Rejtély, honnan tudta a művésznő, mikor kell belépnie, vagy épp mikor következik a zenekari szólam. A partitúrák, zongora- és szövegkivonatok, zenekari és énekkari kották címlapján és gerincén számos elfeledett név olvasható.
- A Ház kottatárában a repertoárdarabok találhatók. Itt az archívumban több olyan mű található, amelyet soha nem játszottak Magyarországon. A szerző pályázatra vagy önszorgalomból küldte el a Színháznak, de az, hogy senkinek sem jutott eszébe színpadra állítani ezeket, utalhat a minőségükre. Mi azonban megőriztünk mindent, ami ránk maradt.
 

A kották egy része az Országos Széchényi Könyvtárba került. A felosztás tudományos módszerekkel nem élt, csupán az "egy doboz oda, kettő ide" logikáját követte. A cirill betűs Porgy és Bess ezért maradt az Andrássy úton. És maradt a franciára fordított metszetekkel illusztrált Rómeó és Júlia meg a Palais Royal galériájában található képek gyűjteménye, amelyeket annak idején Keglevich intendáns szerzett be, hogy segítse díszlet- és jelmezkészítőit.

 - A gyűjtemény olyan ritkaságokat is tartalmaz, mint például a három Bartók; A fából faragott királyfi, A kékszakállú herceg vára és A csodálatos mandarin eredeti kottái. Mosonyi Szép Ilonkájából az eredeti anyagot is mi őrizzük. Vannak olyan karmesteri példányaink, amelyekben Failoni maestro bejegyzései olvashatók, és Oláh Gusztáv rendezőpéldányai közül is tárolunk néhányat.
Lekerül a polcról a Péter a halász. Ha valakinek elsőre nem ugrana be a cselekmény, könnyítésképp annyit, hogy a Peter Grimes-ról van szó, a munkacím plakátokra már nem került. Oláh 1945-ös rendezéséről mindössze pár fotó maradt fenn, de a rendezőpéldány alapján pontosan rekonstruálhatnánk az előadást. Precíz bejegyzések állnak a lapokon, hiszen nem volt filmfelvétel, amely segíthette az új beállókat. Egy foszladozó gépelt papíron az énekkar pontos leírása: Kopott öreg halász - Maly. Együgyű halász - Gogolyák. Merev cilinderes úr - Komlósi. És beindul az ember fantáziája akkor is, amikor harminc év kottáiban látja ugyanazt a lila gyöngybetűs írást a kottafejek alatt. Vajon ki volt a másoló, és honnan szerezte be évtizedeken keresztül ugyanazt az árnyalatú tintát?