 |
A sorozatnak kettős apropója van, hiszen 2011 első felében összekapcsolódik Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulója az EU-tanácsi magyar soros elnökséggel. Szalay-Bobrovniczky Vince nagykövet megnyitó üdvözletében nem csak a bécsi diplomáciai élet és a magyar emigráció megjelent vezetőit köszöntette, hanem többek között az EU-biztos, Európai Bizottság magyar tagját, Andor Lászlót, Dr. Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkárt és Erhard Busek volt alkancellárt.
Ritkán találkozik ilyen szerencsésen politika és kultúra, mint ennek a Liszt Szalonnak a kettős apropóján, kezdte bevezetőjét Zipernovszky Kornél, a bécsi Collegium Hungaricum volt igazgató-helyettese, hiszen Liszt Ferencben több szempontból is, jövőbe mutatóan megtestesült az európaiság. Magyar útlevéllel indult neki a világnak a Monarchiából Bécsen át, és öregkorában újra sok időt töltött Pesten, de szellemi hazájának ugyanannyira tekinthetjük Franciaországot és a német városokat is, mint ahogy elismerésekkel Anglia, sőt Svájc is megjutalmazta, és ahogy bejáratos volt a Vatikánba is. Királyok és hercegek udvarának fényét emelte, miközben több ország szabadkőművesei is maguk közé fogadták.
A 30 évesen Kossuth-díjat kapott Bogányi Gergely, aki a kiváló magyar zongoristák egész sorából is kiemelkedik, könnyen válogathatott, hiszen repertoárján sok, nagyszerű romantikus zongoradarab sorakozik, köztük Liszt műveinek jelentős része, utolsó lemeze is elejétől a végéig Liszt-program. Úgy látszik, korunk a Liszt oeuvre-nek egyes olyan oldalaira is fogékonnyá vált, amelyekre az utóbbi évtizedekben kevesebb figyelem jutott. A ritkán hallható, megindító Christus óratórium már felhangzott Bécsben, a Stephansdomban, a Liszt-év nyitányaként.
Bogányi is fontos hivatásának tartja megmutatni, hogy Liszt milyen közvetlenül szól a mához a lelkiséggel, hittel és költészettel teli zongoraműveiben, amelyek közül kronológiailag is nagyon közelieket válogatott a Liszt-szalonra, ritkán megcsodálhatóan koherens, erős ívű műsorába. Alphonse de Lamartine 1830-ban adta ki Harmonies poétiques et religieuses címmel verseskötetét. 'Ezek a versek csak a kevesekhez szólnak" - áll a kötet mottójaként. Liszt a főként Lamartine ihlette, 1853-ban kiadott zongoraciklusának is ezt a címet adta.
A koncerten először a ciklus egyik híres darabja, a hetedik számot viselő Funérailles hangzott fel, amelynek feltűnő keltezése (Octobre 1849) és magyaros motívumai egyértelműen az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc vérbe fojtásához kötik a mű programját. Ezután egy másik, ugyancsak 1830-ben megjelent francia verskötet által inspirált sorozatból (Six Pensées poétiques) a No.3, a híres Consolation következett. Bogányi Liszt-lemezén utal rá, hogy mi más is jöhetne a gyász után, mint a vigasztalás?
A költői harmóniák harmadik darabja zárta a koncertet, az egy nagy lélegzettel eljátszható, gyönyörű ívű Bénédiction de Dieu dans la solitude, Bogányi talán egyik leginkább kedvelt Liszt-darabja, amely megnyugvást nyújt, miközben áldást kér a túléléshez az Istentől. A magyar zongoraművész bátor, következetes és mélyen átélt művészi attitűddel tolmácsolta ezeket a nagy figyelmet követelő, mélyen szántó műveket a zsúfolt követségi márványteremben, óriási sikert aratva. A ráadásban a Gnomenreigen következett, amelyet Bogányi elképesztő virtuozitással és óriási megjelenítő erővel adott elő.
A koncertet ugyan a Blüthner hangverseny-zongorán adta a művész, de az este során később nem mulasztotta el, hogy odaüljön a feltehetően Liszt által is megszólaltatott, vastagon aranyozott, barokk zongorához, amely a Követség egyik féltett kincse.
A sorozat áprillis 6-án Farkas Gábor koncertjével folytatódik, majd május 24-én az Egri-Pertis duó fellépésével zárul.
