Várjon Dénes

(MTI) –  Vastapssal köszönte meg a moszkvai közönség az itt különlegesnek számító programot a magyar művészeknek és az Orosz Nemzeti Zenekarnak. Bartók III. zongoraversenye mellett Schumann Ouverture, scherzo és finale című darabja és II. szimfóniája ugyanis legalább annyira ritkán hangzanak el az orosz fővárosban.

 
Az csak emelte a komolyzenei esemény fényét, hogy mindezt két magyar vendégművész közreműködésével hallhatta az értő közönség.

Várjon Dénes zongoraművész elégedetten nyilatkozott a nagy sikerű koncert után. Mint mondta: nagy öröm volt számára, hogy elhangzott a mű Moszkvában, és az is, hogy Hamar Zsolttal ismét együtt adhatták elő ezt a darabot. Ráadásul a zenekar először játszotta Bartóknak ezt a művét, így ez egyfajta küldetés volt itt az orosz fővárosban. “Mindig nagy öröm a III. zongoraversenyt játszani, amely a bartóki életmű összegzése. Nagyon különleges, megható, személyes világ Bartók darabjain belül is, nagyon közel áll hozzá ez a mű” – mondta.
 
Várjon Dénes először koncertezett Moszkvában és első alkalom az is, hogy ideutazott. Dicsérte a közönséget és a koncerttermet egyaránt. Nagyon jó légkör vette körül és maga a Csajkovszkij terem egészen nagyszerű: nagyon jó akusztikája van és a színpadon is jól hallották egymást a zenekarral – számolt be élményeiről.
 
Az, hogy éppen Bartók műve szerepeljen a koncerten, azon múlott, hogy Várjon Dénes ajánlataiból erre esett a választása az Orosz Nemzeti Zenekarnak.
 
“A magyar zeneoktatás dicséretére váljon: annak ellenére, hogy régen muzsikáltunk együtt, azonnal értettük egymást, bizonyára azért, mert egy zenei emlőn nevelkedtünk” – mondta Hamar Zsolt karmester, aki szintén először vezényelt az orosz fővárosban és a zenekart sem ismerte korábbról.
 
Arról beszélt, hogy egy vendégkarmester, főként, ha először találkozik egy zenekarral,  feltételezhetően eleve egy erős koncepcióval érkezi, és aztán meg kell hallgatni, hogy a zenekar mit tud jól, vagy kevésbé jól. Mik azok a pontok, amelyeknél értik, amit akar, és hajlandók arra vagy képesek rá. Mik azok a pontok, amelyek nem jönnek automatikusan, de lát rá esélyt, hogy meggyőzze őket, formálja őket és mik azok a pontok, ahol neki kell változtatni az elképzelt koncepción.    
 
“Egy kicsit beleástam magam Schumann alkotásaiba, ami óriási élményt volt, és most egy kicsit kevesebb kompromisszumkészségről tettem tanúbizonyságot. Inkább a nehezebbik utat választottam: megpróbáltam a zenekart egy kicsit alakítani. Adott esetben ez talán még konfliktusoktól sem volt mentes, de az eredmény végül is bennünket igazolt” – mondta.
   
Nemrég játszotta a zenekar a Schumann szimfóniát, ez érződött is, ennek ellenére tudtak váltani és tudtak együtt muzsikálni – tette hozzá.
 
Várjon Dénes itt közbeszólt: mint zongorista nagyon hálás Hamar Zsoltnak, hogy Schumannt dirigál, mert ugyan zongoristák körében népszerűek a Schumann művek, de a 19. századi német zeneszerző szimfóniái nagyon hiányoznak a koncertekről. Schumannért nagyon sokat kell tenni, a négy szimfóniája csodálatos világot jelent, amit igenis propagálni kell.