(MTI) - Mint Marcello Giordani felidézte, első alkalommal még fiatal tenorként járt Magyarországon: 1988-ban a Szegedi Szabadtéri Játékokon lépett fel, Don Carlos szerepében debütálva Giuseppe Verdi hasonló című operájában. Az Egyesült Államok vezető operaházai által is sokat foglalkoztatott énekes az utóbbi húsz évben nem fordult meg Közép-Európában, amiben elmondása szerint az is közrejátszik, hogy az angolszász országok szervezésben jóval Európa előtt járnak: "a New York-i Metropolitannel már a 2014-es évadra is megkötöttem a szerződéseket" - árulta el.
Noha a szicíliai tenor az Operaházban még nem énekelt, nem minden partnere lesz számára ismeretlen a Májusünnepen: a Turandotot alakító francia Sylvie Valayre-rel két-három alkalommal lépett már fel együtt, de jól ismeri Pier Giorgio Morandit, a budapesti produkció karmesterét is.
Mint az énekes felidézte, Kalafként a Torre del Lagó-i Puccini-fesztiválon debütált 2003-ban, ettől kezdve egymás után kapta a felkéréseket a szerepre: "talán azért, mert a hangi adottságaim megengedik, hogy Kalaf heroikus vonásait emeljem ki" - fogalmazott Marcello Giordani, majd megjegyezte: szerencséjére azon tenorok közé tartozik, akiknek nincsenek hangi nehézségeik a szerep felső regiszterében sem.
"A Turandot egyike azon operáknak, amelyeket a legszívesebben éneklek, és amelyekre a legtöbbet hívnak. Puccinit különösen szeretem, ő a kedvenc zeneszerzőm. Olyan komponista, aki a lélekhez és a szívhez tud szólni. Noha a Turandot inkább meseszerű történet, zenéjében rengeteg korszerű elemet találni, ami Puccinit a modern opera előfutárává teszik" - beszélt a zeneszerzőhöz fűződő kapcsolatáról.
Marcello Giordani meglátása szerint Kalaf szerepe színészileg kissé egyoldalú, statikus, akárcsak Turandoté. "Ez talán a kínai színpadi hagyományból ered, ahol jellemzőek a szoborszerű figurák. Mi azonban némileg modernizálni kívántuk a szerepeket, egy kicsit plasztikusabbá tenni a szokásosnál; olyan mozgásokat találni, amelyek megfelelnek a szövegnek, természetesen mindig tiszteletben tartva a zenét" - szólt a Kovalik Balázs rendezte budapesti produkcióról. Mint hozzátette, az eddig látottak alapján a színpadi mozgások szempontjából eléggé bonyolult előadásról van szó, másrészt viszont a rendezés hagyománykövetőnek mondható, nem akarja forradalmian új felfogásban színpadra állítani Puccini művét.
Korábban:
