Száz esztendeje született a 20. század egyik legkiemelkedőbb, világszerte ismert és elismert magyar muzsikusa, Végh Sándor, aki egy személyben volt hegedűművész, kvartettprimárius, karmester és pedagógus.
A kolozsvári születésű Végh tizenkét évesen került a budapesti Zeneakadémiára, ahol Hubay Jenő (hegedű), Kodály Zoltán (zeneszerzés), Weiner Leó és Waldabuer Imre (kamarazene) volt a mestere. Alapító tagja volt az Új Magyar Vonósnégyesnek (ők mutatták be Magyarországon és több európai országban Bartók 5. vonósnégyesét), majd a saját nevét viselő kvartettnek. Kamaramuzsikusként nélkülözhetetlen közreműködője és professzora lett számos európai fesztiválnak és zeneakadémiának.
1952-ben ismerkedett össze Pablo Casals-szal, aki magával hívta játszani és tanítani a saját fesztiváljaira. Végh életének utolsó két évtizedében a salzburgi Mozarteum mestere volt, ahol saját képmására alakíthatta a Camerata Academica Salzburg kamarazenekart, mellyel művészeti vezetőként számtalan hangversenyt adott és sok lemezfelvételt készített.
1972-ben alapította meg a Nemzetközi Muzsikus Szemináriumot Anglia délnyugati csücskében, Prussia Cove-ban, ahol a fiatal művészjelöltek részt vehetnek hivatásuk legkiválóbbjainak mesterkurzusain, és kamarazenélhetnek is velük ? mind a mai napig.
Lőwenberg Dániel kötete ismerteti a művész életrajzát, de a hangsúlyt szakmai tevékenységére és zenei örökségére helyezi. A szerző fiatal zongoraművész, aki jelenleg Salzburgban dolgozik zenetudományi doktori értekezésén. Végh Sándorról szóló könyve igen sok eddig publikálatlan adatot, tényt, dokumentumot tartalmaz.
