Az akadémia alapítója és vezetője, Holger Lampson zenepedagógus Schnittke özvegyével, valamint a hamburgi Schnittke Társasággal közösen indította el a kezdeményezést, amely révén a 20. századi mester munkássága és általában a kortárszene jelentősebb szerephez juthat mind az oktatásban, mind a koncerttermekben.
Alfred Schnittke 1934-ben született a Volga-parti Engels városában, tanulmányait Bécsben kezdte, majd a Moszkvai Konzervatóriumban fejezte be. 1962-től hangszerelést tanított ugyanitt, s ekkortól kezdett szabadúszó zeneszerzőként dolgozni. A szovjet rezsimmel való bonyolult kapcsolata 1958-ban kezdődött Nagaszaki című oratóriumával: tevékenységét meglehetősen jól fogadta a hatalom, megtisztelő felkéréseket kapott, de amikor megkérték, hogy alkalmazkodjon a hagyományosabb zenei nyelvhez, kiesett ebből a kegyből. A rezsim alatt a nyugati kultúrából nem csak Stravinsky, Schönberg, Berg és Webern műveit tanulmányozta, mint társai, hanem elővette Stockhausen, Nono és Ligeti műveit is. A Szovjeckaja muzika cikkei állandóan támadták, s ez csak 1985-ben, Gorbacsov irányítása alatt enyhült. 1990-ben Hamburgba költözött, ahol élete utolsó nyolc évében zeneszerzést tanított a Hochschule für Musik und Theater-ben. Hatvanhat filmzenét, számos színpadi zenét, kilenc szimfóniát, versenyműveket és egyéb zenekari műveket komponált, vokális, kamara- és szóló hangszeres darabot írt.
