Landau évtizedek óta a világ egyik legkeresettebb stúdiózenésze: szinte bármilyen stílusban képes ízesen és gyorsan maradandót alkotni. Olyan művészek albumain működött közre, mint a Pink Floyd, Miles Davis, Joni Mitchell, BB King, Seal, Ray Charles és Rod Stewart. A zenészvilág tiszteletét a kilencvenes évek fordulóján vívta ki, amikor tagja volt Vinnie Colaiuta Karizma nevű, azóta legendássá vált csapatának. Ezután természetes volt, hogy ő is szólókarrierbe kezd: folyamatosan készíti lemezeit és járja a világot jobbnál jobb zenészek kíséretében.
Landau koncertjeinek világa egyfajta szintézise mindannak, amibe az évek során belekóstolt: bluesból induló, Satriani-Gambale típusú kompozíciókat hallunk, amelyekben hősünk az előképeknél jobban kihasználja a jazzes skálák és harmóniák ismeretét. Néha becsúszik egy kis finom reggae, némi Zeppelines rockos zúzás, és szintén jót tesz a műsornak pár jókor elsütött énekes nóta. Ami a stílus-kavalkádon átvezet, az a karakteres gitárhang, amely dögösen, precízen, mégis légiesen repül a ritmusszekció alapjai felett. És hogy a respekt mértékéről is legyen fogalmunk: Scott Henderson kedvenc gitárosaként emlegette. Gary Novak dobos zseniről pedig legyen elég ennyi: 1995-ben, ahogy befejezte turnéját a Chick Corea Electric Banddel, két repülőátszállás után Alanis Morrisette zenekarában folytatta (a műsort a repülőn tanulta meg).
(2008. április 8. 20:30 Take Five (Budapest) - The Michael Landau Group feat. Gary Novak)
