 |
Idén másodszor rendezik meg a Negyed6Negyed7 Fesztivált. Nem előzmény nélküli a kezdeményezés, hiszen a Marom Budapest Egyesület a Bánki Tó Fesztivál mellett már sok éve szervez a N6N7 elődjének tekinthető hanukai eseményeket. A fesztivál maga színes és sokrétű: a zenétől az építészetig, a kreatív zsidó gondolkodásról folytatott előadástól a felolvasó estig rengeteg program érhető el a tizenhét helyszínen zajló, nyolc napos rendezvényen. Kiemelt témája a régi zsidó negyed, illetve a belső Erzsébetváros jelenlegi rendkívül rossz állapota. Mivel a fény ünnepéhez kapcsolódnak az események, természetesen minden este meggyújtják a hanukai gyertyákat is. Schönberger Ádám, a Marom és az egyik fellépő zenekar, a Hagesher vezetője rövid megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a Bester koncert helyszínére - a Wesselényi utcai Masoret Avot Amerikai Alapítványi Iskola zsinagóga-terme, amelyet Freund Vilmos tervezett - is azért esett a választás, mert az eldugott, kevéssé ismert építészeti értékekre szeretnék felhívni a figyelmet.
Schönberger zenekarának tagjait több különböző formációval is hallhatjuk fellépni, így a fesztiválra ellátogatók alapos képet kaphatnak a fiatal zsidó kultúra ezen szegmenséről. A fellépők között van Polnauer Flóra énekes és Kardos Dániel gitáros Skayach nevű formációja és a szintén Kardos vezette Kardos Quartet. Fellép a Butterfly Effect, ahol ugyanő a szaxofonos Vázsonyi János oldalán lesz hallható, felidézve ezzel a Triton zenekarban együtt töltött éveket. A Hagesher másik gitárosa, Lamm Dávid is szerepel a programban az LD3-al, valamint saját zenekarának lemezbemutatójára is ellátogathatunk. A zenekar ütőse, Somos Péter Hajós Laura oldalán lép fel először, hiszen természetesen nem maradhat el a Hagesher koncertje sem. Ezen kívül itt lesz Izraelből a Lior Trio és MC Karolina, fellép a szintén izraeli, de hazánkban élő Ilan Shapir, a hazai mezőnyt pedig a Tzomet, a Corruptivo Colectiva, az Irie Maffia Sound System, valamint a Bibó Trió képviseli. A fesztivál programjába bekerült még a Tűzraktérben tartott jam session is, ahol Földi Gergő gitáros, zenekarvezető várja minden héten a spontán zenélni vágyókat.
A hivatalos megnyitó egyedüli fellépője az a Bester Quartet volt, akiket hallhattunk már Budapesten, ám akkor még Cracow Klezmer Band néven léptek fel a Müpában. A név változásának magyarázata igen egyszerű: az együttes vezetője, Jaroslaw Bester harmonikás úgy érezte, hogy túlságosain is meghaladták zeneileg azt a keretet, amit a klezmer név képvisel. Mind a négy tag klasszikus zenei végzettségű, így természetesen kortárs kamarazenei elemek vegyülnek zenéjükben a klezmer hagyománnyal.
Európából szinte egyedüliként szavazott nekik bizalmat a modern zsidó zene jelenlegi kulcsfigurája, John Zorn. A New York-i szaxofonos, zeneszerző és producer maga is többször lépett már fel velük. Zorn lemezkiadója, a Tzadik jelentette meg az együttes mind a hat albumát, melyek közül a legutolsó 2007-ben látott napvilágot. Azóta nemcsak a név, de a bőgős személye is megváltozott. Az új tag Mikolaj Pospieszalski, akinek személyében egy fiatal, jó adottságú zenésszel lettek gazdagabbak. Játéka annak ellenére, hogy ő is klasszikus képzettségű és leginkább balkáni zenéket játszik, sokszor idézi a klezjazz zenekarokban megszokott fordulatokat. Jótékonyan hatottak a friss energiák, erősebben, bátrabban muzsikálnak, bár én még mindig szívesen gondolok úgy a négyesfogatra, mint az egyik legjobb jelenlegi klezmer zenekarra.
Ez azért van, mert az a fajta ritmikai és harmóniai komplexitás, ami a kortárs kreatív jazzt jellemzi, hiányzik a játékukból. Ha ennek a mércének kellene megfeleltetni a zenekart, bizony egysíkúnak találhatnánk a zenéjüket. A színpadkép is azt támasztja alá, hogy klezmer zenekart hallunk, hiszen a ritmusszekció két tagjának egymástól távoli elhelyezése a pódium jobb és bal szélén elképzelhetetlen lenne jazz közegben.
Erősen indult a koncert, az első szám hegedű szólója néhány perc után eljutott az üveghangokig, amit a kíséret egy crescendóval honorált. Sajnos később beigazolódott a bennem azonnal felmerülő kérdés: hova lehet még ezt fokozni a következő bő egy órában? Az általában oscinato bőgő alapokra felhangzó hegedűszólók azzal emelkedhettek volna még magasabbra, ha jobban eltérnek az eredeti hangnemektől annak érdekében, hogy izgalmasabb dallamok szülessenek. Az erre való törekvés viszont egyértelmű volt a zenekarvezető sokszor kromatikát és disszonanciát is tartalmazó izgalmas játékában. Ő az, és talán kevésbé a zenekar egésze, akinek a személyes fejlődése egyértelműen meghaladta a klezmer által biztosított kereteket.
Nem szerencsés viszont, hogy hallhatóan ragaszkodnak olyan előre megbeszélt zenei megoldásokhoz, amik sokszor erőltetettnek hatnak, nem egy spontán, közösen megszülető gondolat hatására törnek elő. Ilyen volt például az egyik szám szabad zenei bevezetője, ami egyáltalán nem kapcsolódott szervesen az őt követő kompozícióhoz. Az a rutin viszont, amit megszereztek a világ számos koncerttermében járva, áthatja zenéjüket. Lenyűgöző magabiztossággal szólaltatták meg mind a megírt, mind az improvizatív részeket.
Azok, akik a sírva vigadós, manapság oly népszerű klezmerre számítottak, bizony csalódottan távoztak a koncert vége előtt. A Bester Quartet nem törekszik felszínes szórakoztatásra, széles dinamikai és érzelmi skálán szólaltatják meg saját kompozícióikat és John Zorn Song Book-jának néhány darabját. Az idő előtt távozók védelmében hozzá kell tennem, hogy a hangtechnikus a koncert végéig sem tudta megzabolázni a monitorokból időről-időre felhangzó gerjedést. Márpedig ez ebben a törékeny akusztikus zenei közegben igencsak megnehezíti mind az előadók, mind a befogadók dolgát. Összességében a névváltoztatás és nagy ívű szólók ellenére, amik amúgy egyáltalán nem jellemzik tradicionális közép-kelet európai zsidó zenei hagyományt, a Bester továbbra is klezmer, mégpedig a javából!
