Negyvenéves az orange-i operafesztivál

A párizsi Le Figaro beszámolója szerint Verdi művének kettős dimenziójából - egyfelől nagy politikai opera, amely a hazafiasság és a vallás összefüggéseiben mutatja be az erőviszonyokat, másfelől bensőséges melodráma, amely a hang tisztaságával nyűgöz le - az idei előadás az előbbiben sikeres. Charles Roubaud rendező maximálisan kihasználja a hely monumentalitását és pontosan irányítja a tömegek mozgását. Továbbá világossá teszi a történetet és sikerrel kerüli el a leegyszerűsítés és a pompa csapdáit, amelyek különösen a szabadtéri előadásokra jellemzőek. Különösen elismerően szól a lap Tugan Szokijev karmesterről, aki zenekara, az Orchestre National du Capitole de Toulouse élén bámulatos energiát és kifinomultságot biztosított az előadásnak, különösen az első részben. Kevésbé hízelgőek a párizsi lapok a két főszereplő, a Radamest alakító, világjáró uruguayi tenor, Carlo Ventre és az Aidát éneklő amerikai Indra Thomas teljesítményének tekintetében. Az ő halványabb fellépésük ellensúlyozására nem volt elég az Amnerist megtestesítő orosz mezzoszoprán, Jekatyerina Gubova kiváló éneklése, valamint az olasz Giacomo Prestia basszusának méltósága a főpap szerepében - jegyezte meg a Le Monde.

A második, július 12-i esti előadást a France 2 közszolgálati televízió élőben közvetíti. A Chorégies d'Orange évfordulójával kapcsolatban a Le Figaro megjegyezte, hogy a varázsos ókori helyszínt a XIX. században fedezték fel újra, a Comédie Francaise már 1869-ben előadásokat tartott benne, sőt, 1874-ben már operát is játszottak Augustus híres fala előtt, akkor Bellini Normáját hallhatták nézők. Az antik színház tökéletes hátteret jelentett Sarah Bernhardt, a legendás francia színésznő és még sok híresség számára. Operafesztiválokat rendszeresen 1971 óta tartanak ezen a helyszínen. Akkor a görög antikvitás vallási ünnepeire emlékeztető névvel született meg a nagy nyári operaelőadásokat rendező Chorégies d'Orange, amely a kétezer éves múltból azt igyekszik átemelni, hogy akkor az előadás nem csupán szórakozás volt, hanem olyan kultusz, amelyet a közönség és a művészek párbeszéde, kölcsönös kommunikációja határoz meg. Az első 12 évben Jacques Bourgeois zenekritikus volt a fesztiváligazgató, az ő vezetése alatt Orange olyan, ma már legendásnak számító előadásokat tartott, mint az 1973-as Trisztán és Izolda Jon Vickersszel és Birgit Nilssonnal, az 1974-es Norma Montserrat Caballéval, az 1974-es Fidelio Gundula Janowitz fellépésével.

1982 óta Raymond Duffaut áll a Chorégie d'Orange élén. Az igazgató elmondta, hogy jó értelemben vett népi operafesztivált kíván működtetni, mivel az előadások olyan költségesek (az idei büdzsé 4,4 millió euró), hogy egy-egy operát legalább kétszer kell telt "ház" előtt játszani. Ez nem könnyű, hiszen a félkörben emelkedő antik nézőtéren egyszerre 8500 ember fér el. Ezért olyan műveket tűznek műsorra, amelyek képesek nagy közönséget mozgósítani, mint az Aida, a Carmen vagy a Tosca. Csak ezek sikere teszi lehetővé olyan kisebb tömegvonzású operák bemutatását az antik színházban, mint Richard Strauss Elektrája vagy Gounod kevésbé ismert műve, a Fausthoz képest igen ritkán játszott Mireille. A sikeres műsorpolitika eredményeként a fesztivál 85 százalékban önfinanszírozó, ami szinte példa nélkül áll a hasonló vállalkozások történetében. A francia közszolgálati televízió rendszeresen élő közvetítéseket ad az ókori színpadon rendezett előadásokról, idén hármat is megtekinthetnek a francia nézők. Volt olyan előadás (a 2009-es Traviata), amelyet 2,9 millió ember követett a tévében. Orange réme a misztrálnak nevezett hideg tengeri szél, amely nem egy előadást tönkretett. 2010-ben a Tosca előadásán a Puccini partitúrájában szereplő ágyúlövések idején az ég is dörögni kezdett és olyan zivatar tört ki, hogy még a zenészeknek is alig volt idejük biztonságba helyezni hangszereiket. A 8500 néző végül rendben távozott - de a folyosókon és a lépcsőkön a víz bokáig ért. A szombati Aida ideális nyárestén csendült fel - hogy milyen lesz a keddi, az majd kiderül a helyszínen, illetve a francia tévéből.