Erkel Ferenc 1840-ben napvilágot látott, első jelentős operája megjelenésétől kezdődően gyakorta részesült az ilyen és ehhez hasonló dicsérő szavakban. A később a Zeneakadémia első zeneszerzéstanárává kinevezett Robert Volkmann tömör, ám annál találóbb fenti összegzése kitűnően tapint rá a Báthory Mária azon értékeire, amelyek a művet a mai néző számára is figyelemre méltóvá avatják. Szimbolikus jelentőségű, hogy a nevét 1840-ben Nemzeti Színházra változtató Pesti Magyar Színház e művel nyitotta meg új kapuit. A Báthory Mária is kapukat nyitott - a magyar nemzeti opera létrejöttéhez szükséges kapukat.
Az egy évvel a Bánk bán után elkészült és bemutatott Sarolta (1862) című vígoperát a magyar zenetörténet előszeretettel láttatja a magyar operajátszás amolyan váratlan kisiklásaként. Ha az 1848 utáni magyar opera történetét kizárólag Erkel szemüvegén át szemléljük, műfajával és cselekményszövésével a Sarolta valóban kilóg a zenés történelmi tragédiák Báthory Mária-Hunyadi László-Bánk bán fémjelezte sorából.
2010. április 4. 19:00 - Thália Színház
Erkel Ferenc: Báthory Mária; Sarolta - opera-keresztmetszet
Közreműködik: Altorjay Tamás, Barabás Annamária, Fodor Beatrix, Gábor Géza, Geiger Lajos, Horváth István, Jekl László, Kelemen Zoltán, Kiss András, László Boldizsár - ének, MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Pál Tamás
