Az első koncertre szeptember 29-én kerül sor a Zeneakadémián, ahol Beethoven: Missa solemnis című ünnepi miséje hangzik el, nem véletlenül. E fenséges kompozíció mind az énekes szólistáknak, mind az énekkarnak komoly kihívást jelent. A mű 1818 és 1823 között keletkezett; méreteivel (mintegy 80 perc) szétfeszíti a liturgikus kereteket. A zene érzelmi skálája igen széles: a mély fájdalomtól, kétségbeesett vigasztalanságtól a felhőtlen örömig, a győzelemittas boldogságig ível. "Szívből fakadt, találjon is utat a szívekhez" - írta a mester partitúrájára.
Október 25-én Brahms koncertteremben szinte sohasem hallható műve, a Rinaldo-kantáta hangzik el a Zeneakadémián. Nem véletlen, hogy az eredetileg Tassótól származó történet számos opera alapjává vált (Lully: Armida, Händel: Rinaldo). Brahms 1863-ban Goethe szövege nyomán írta e kantátát. Rinaldo éppen kiszabadul Armida varázsszigetéről, azonban a varázslónő emléke még sokáig kísérti. A sötéttónusú, komor Altrapszódia 1868-ban született, szintén Goethe strófáira. Az 1871-ben befejezett hazafias Győzelmi ének szövege bár bibliai (A jelenések könyvéből merít), I. Vilmos császár dicsőségét hirdeti.
December 13-án Bach: Magnificat, BWV 243a és C. Ph. E. Bach: Magnificat című darabja csendül fel, Helmuth Rilling professzor vezényletével. Ő a stuttgarti Bach-Akadémia elnöke közkedvelt, visszatérő vendége hazánknak. A karácsonyi ünnepkörhöz szorosan kapcsolódó műsor ismerős és különleges is egyszerre: Johann Sebastian Bach Magnificat-jának eredeti, korálokkal kibővített, karácsonyi változata csendül fel, majd fiának, Carl Philipp Emanuel Bachnak Magnificat-ja hangzik el. A mind időben (1723, 1749), mind stílusban közel álló művek egymás utáni előadása izgalmas összehasonlításra ad alkalmat.
A január 24-i koncert már a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben lesz, ahol két 20. századi oratórium zárja a bérletet - egy szakrális és egy profán -, amelyek azonban "beszélő viszonyban vannak egymással." Orbán György Negyedik miséjében meghatározóak az ütőhangszerek. "Bár távolabbi kontinensek hagyományai is beépültek már egy-egy misébe, elég furcsa feladatot kellett megoldanom a liturgikus nyugalom és a világias ritmusok kombinálásával." - írja a szerző. Orff 1937-ben bemutatott, hamar népszerűvé vált "szcenikus kantátája" szintén tobzódik a ritmusokban. Ironikus (sőt néha kifejezetten sikamlós) középkori latin verseket dolgoz fel humorosan, ellenállhatatlan ritmikai sodrással.
