Orgonista győzelem

Svájc legjelentősebb, valamint a világ egyik legszínvonalasabbnak tartott nemzetközi orgonaversenyét idén negyedik alkalommal rendezte meg a Georg Cramer Alapítvány St. Maurice d'Agaune svájci városkában. A verseny kizárólag a legkiválóbb eredményeket felmutatni tudó, már diplomás orgonaművészek előtt áll nyitva.

Szabó Balázs az eddigi versenyeredményei alapján jutott be korengedménnyel a vetélkedésbe, hiszen még csak idén fog végezni a Zeneakadémián. Mint legfiatalabb versenyző diadalmaskodott, ami azért is nagy teljesítmény, mert először hozta haza magyar művész az első díjat erről a versenyről.

Idén is az orgonairodalom legnehezebbnek számító mesterműveit tartalmazta a három forduló műsora. A selejtezőben J. S. Bach virtuóz korálelőjátéka, a 6. Schübler korál, a zenei megformálás tekintetében kényes Vor deinen Thron korálelőjáték, és a francia orgonazene egyik - nehézsége miatt igen ritkán játszott - darabja, Marcel Dupré g-moll preludium és fúgája az Op. 7-es sorozatból.

A második forduló igazi erőpróba volt még a legfelkészültebb virtuózoknak is. J. S. Bach Triószonátáiból kellett két teljes művet megnevezni, amiből a zsűri a forduló előtt jelölte meg a játszandó darabot, ezzel fokozva a versenyzők izgalmát, próbára téve felkészültségüket. A Triószonáták is Bach alkotásainak legnehezebbjei közé tartoznak, hiszen egy embernek kell három emberként zenélnie, a két kéz és a lábak három hangszer kamarazeneszerű összjátékát imitálják.

A Triószonáta után Mozart két nagyszabású művét, a K 594 és K 608-as f-moll Fantáziát játszották a versenyzők. Mozart nem kezekre és lábakra szánta ezeket a műveket, hanem az úgynevezett ,,Flötenuhrra", amely egy henger segítségével automatikusan játszotta az órásmester által előre beprogramozott darabokat. Így mindkét mű - szólamkeresztezései, tercmenetei, pedálszólamai, trillái miatt - extrém technikai követelmények elé állítja az orgonistát, amellett, hogy a mozarti stílus teljes ismerete szükséges ahhoz, hogy a művek hitelesen megszólaljanak, és ne csak mint annak idején a Flötenuhrral, ,,el legyenek játszva".

Három versenyző jutott át ezen a fordulón a végső megmérettetésig, a döntőig, ahol ismét Bach egy nagyszabású preludium és fúgáját, és Max Reger op.135/b d-moll fantázia és fúgáját játszották a zsúfolásig telt Bazilikában. Játék közben egyedül kellett mindent megoldania a versenyzőknek, sem regisztrátor, sem pedig lapozó nem állhatott mellettük, ahogy ez általában a gyakorlat.

Egészen a díjkiosztó ünnepségig megtartották a szervezők az anonimitást, a versenyzőket csak egy kisorsolt szám alapján lehetett megnevezni, így az orgonának háttal ülő zsűri nem tudta sem a versenyzők nemét, sem pedig nemzetiségét. A harmadik helyezést a francia P. Goussou bordeaux-i egyetemi tanár kapta, aki tanulmányait a párizsi konzervatóriumban végezte, a második helyet J. Park, Dél-Koreában élő Szöulban végzett művésznek ítélte oda a zsűri.