Magyarországnak számos nagyobb és kisebb léptékű zenei fesztiválja van, amelyek a kortárs zene és kortárs művészet ügyét szolgálják. Titokzatosnak vagy érthetetlennek tűnhet, hogy ebbe a sorba két éve hogyan került be egy bencés apátság, amelyről azt gondolnánk, ősrégi szellemi jószágok megőrzésére rendeltetett. S talán még meglepőbb, ahogy teltházas, a szakma és a laikus közönség elismerését egyaránt kiváltó koncertjei révén mindjárt mértékadóvá válhatott. A 2005-ös Haydn-Gubajdulina Fesztivál egyik kritikusa szerint ,,Pannonhalma augusztus utolsó hétvégéjén az év egyik legfontosabb zenei eseményének adott otthont." (Molnár Szabolcs). Egy másik recenzens szerint pedig: ,,Méltán remélhető, hogy [az Arcus Temporum Fesztivál] nemsokára Európa vezető kortárszenei fórumainak egyikévé növi ki magát." (Dolinszky Miklós, Élet és Irodalom).
A kérdésre, hogy az apátság miért nem szorítkozik a tradíció megőrzésére, a válasz nagyon egyszerű, ha újragondoljuk a hagyomány fogalmát. Érdemes ehhez felidéznünk a fesztiváligazgató, Varga Mátyás o.s.b. ars poeticus sorait, amely egyúttal a fesztivál nevét is megmagyarázza. Eszerint a feladat nem más, mint ,,összekötni az idő távoli pontjait, párbeszédre bírni őket a mi korunkkal. Mert a múltnak csak akkor van értelme számunkra, ha a jelen megértését szolgálja." Az ,,időívek" koncepciója idén Franz Schubert és a későn felfedezett, ám mára világhírnévnek örvendő ukrán komponista, Valentyin Szilvesztrov muzsikájának szembesítése révén valósul meg.
Hét koncerten többek között a Keller Vonósnégyes és az Akadémia Quartet, Ránki Dezső és Klukon Edit, Alekszej Ljubimov és Csalog Gábor, Fenyő László és Szabadi Vilmos, valamint a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok tolmácsolásában szólal meg a két mester életművének számos különleges darabja - átívelve az idő hasadékain. A Kijev Kamarakórus Szilvesztrov-ősbemutatókkal mutatkozik be, a műsor számos további magyarországi bemutatóval egészül ki. Késő esténként Lovász Irén és Gadó Gábor muzsikája vezet át egyik napból a másikba.
A zenei produkciók mellett képzőművészeti installációk és színházi események teszik teljessé a fesztivált. A svájci Cie Greffe társulat előadása a kortárs mozgásművészet ismerői számára is komoly kihívást ígér, Kicsiny Balázs és Schmal Károly installációi pedig már kifejezetten a fesztivál koncepciójára és atmoszférájára rezonálnak.
